~ RUSZTIKUS KENYÉR ~

Néha jó kenyeret sütni... Megnyugtat. Bár lenne időm minden nap rá... Sajnos ebben a rohanó életemben csak a hétvégéken kerül rá sor. Hétköznap heroikus küzdelemben vagyunk a percekkel: Te jó ég, már ennyi az idő?! Főztél kávét? Hol a felsőm? Felkelt a gyerek? Ki állsz a kocsival? A kutya volt kint? Hol a kulcsom? Hol a telefonom? El fogok késni.... Na, hát erről beszélek. Ebbe sajnos nem fér bele a rusztikus és ropogós kenyér. Viszont hétvégén, amikor még szunnyad a dunnás banda, na akkor élem ki magam a csendben és a nyugalomban. Így történt ez az elmúlt vasárnap is. Jó volt és finom kenyérke született. Házi vajjal és mézzel ettük. Nem lehetett abba hagyni a ropogós szirmokat...

Hozzávalók: 700 gr. liszt / keverék is lehet /, kb. 470 ml langyos víz, 1/3 kocka friss élesztő, 1 csapott evőkanál só, 1 csipet cukor.

A lisztet tálba szitáljuk, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót. Kissé ragacsos, de hólyagos, sima tésztát dagasztunk belőle. A víz mennyisége változhat a liszt minőségétől, úgy hogy kisebb részletekben adagoljuk majd. Mikor szép sima a tésztánk, akkor liszttel meghintjük a tetejét és egy vászonnal letakarva, meleg helyen a duplájára megkelesztjük. Mikor megkelt a tészta, akkor lisztezett gyúrólapra borítjuk, elfelezzük és cipókat formálunk belőlük. Veszünk két tepsit, és mindkettőbe teszünk sütőpapírt. A sütőpapírra szórunk egy kevés lisztet, majd a cipókat átemeljük rájuk. A

cipók közepébe ujjunkkal lyukat fúrunk, majd szépen lassan, körkörösen kitágítjuk a lyukat, hogy egy koszorút kapjunk a tésztából. 

Mikor ezzel megvagyunk, veszünk egy éles ollót kissé merőlegesen szirmokat vágunk bele a tésztába, amiket aztán kifordítunk. Így lesz virág alakja a koszorúknak.

A sütőt előmelegítjük 200 °C-fokra, légkeverés funkcióba állítjuk, aljába teszünk egy tálkába vizet és betesszük a kenyereket sülni. Kb. 25-30 perc alatt szép piros, ropogósra megsütjük benne a kenyérkéket. Mikor megsültek, rácsra tesszük őket és kihűtjük. Frissen, ropogósan fogyasztjuk. Nem fog belőle maradni...