~ THAI MOGYORÓS MÁZAS CSIRKE ~

Amikor már unod a rántott, a natúr, a lecsós vagy az akármilyen csirkemellet, akkor jöhet valami thai kaja vele. Egyből kizökkent a komfortzónából. Ez a recept is úgy született, hogy körbe néztem mi van kéznél... Volt itthon ugyebár a csirkemell... Azután találtam a hűtőben szójaszószt, egy darabka gyömbért, citromot, no meg chili pelyhet és mogyorót. Ez lett belőle. Ragacsos, kicsit csípős, édes és savanyú... Finom.

Hozzávalók 4 személyre: 4 db fél csirkemell filé, 3-4 evőkanál olíva olaj, 3-4 evőkanál szójaszósz, 3 kanál barna cukor, 1/2 citrom leve és reszelt héja, 1 kávéskanál reszelt gyömbér, ízlés szerint só, 1 csésze mogyoró, 1 kanál étkezési keményítő. 

A csirkemellet megmossuk, szárazra törölgetjük, sózzuk és vékonyan felcsíkozzuk. Egy nagyobb serpenyőbe olajat forrósítunk majd a csirkemellet és a mogyorót lepirítjuk benne. Mikor kezd pirulni, hozzáadjuk a barna cukrot, a citrom levét és reszelt héját, a reszelt gyömbért, a chili pelyhet, a szójaszószt és ezekkel is átpirítjuk a húst. Kb. 1 dl vízben elkeverjük az étkezési keményítőt és a húshoz keverjük. Akkor jó, ha ragacsos lesz tőle. Egyet forralunk rajta, majd forrón tálaljuk a párolt rizzsel. 

~ LOUKOUMADES ~

Egy kis Görög ízvilág. Loukoumades. A görögök apró ropogós fánkocskája, citromos-mézes szirupban megforgatva. Tradicionális édesség. Muszáj volt megkóstolnom. Az eredetit meg majd élőben a nyár végén. Utcán, papírdobozból..., mert úgy az igazi. Nyilván itthon is jól esett az asztal mellett, tenger és homok híján. Nem egy nagy történet, max a formázása. Olajos kézzel kinyomva, kanállal szaggatva... Még így sem sütöttem fánkot. Nagyon finom, főleg a citromos-mézes szirup dob rajta egyet.

Hozzávalók: 2 csésze liszt, 240 ml víz, 125 ml mandulatej vagy sima tej, 1 kanál cukor, 1 csipet só, 25 gr élesztő. Szirup: 1 citrom, 1 csésze cukor, 2 kanál méz, 1/2 csésze víz. Sütéshez: bő olaj.

A lisztet tálba szitáljuk, majd hozzákeverjük a sót. A langyos vizet tálba öntjük, belemorzsoljuk az élesztőt és a cukorral elkeverjük. 10 percig állni hagyjuk. Fokozatosan a liszthez keverjük a tejet és az élesztős vizet. Nagyon lágy tésztát keverünk belőle. Fóliával letakarjuk és megkelesztjük. Akkor jó, ha buborékos lesz a tészta teteje és a duplájára nő. Míg kel a tészta, addig megfőzzük a szirupot. Egy lábosba szórjuk a cukrot, hozzáadjuk a cukrot, a mézet és felkarikázott citromot. Felfőzzük és egy kissé besűrítjük. Kihűtjük. Mikor megkelt a tészta, olajat forrósítunk. Kézzel elkeverjük a tésztát, majd a hüvelyk és a mutató ujjunk között kinyomva azt, az olajos kanállal a forró olajba adagoljuk a tésztát egyenként. Félig megsütjük őket. Mikor még szinte fehérek és nem pirultak, kiszedjük őket, majd szépen sorban adagonként, újra a forró olajba tesszük őket, de már ropogósra, aranyszínűre sütjük.  Forrón megforgatjuk a fánkokat a szirupban, ettől lesznek jó ropogósak. Mézzel még megcsurgatva máris tálaljuk.

 

~ " DOBOS " TORTA KREÁCIÓ ~

Ez a méltán híres Hungarikum torta kiérdemelte, hogy itt nálam, szerény blogomban is helyet kapjon, és tündököljön a receptjeim között. Nem az eredi receptúra alapján készült, így a neve is csak utalásként jelenik meg. Az eredeti recept 5 piskóta lappal készül és vajkrémes, emez meg csak 4 lapos és tök más a krémje... Most jöjjön egy kis tudomány az igazi " dobossal " kapcsolatban: 

A tortát 1884-ben alkotta meg Dobos C. József, és első alkalommal 1855-ben, az első Budapesti Országos Általános Kiállításon mutatta be a nagyközönségnek. Kóstolói között ott volt Erzsébet királyné is és I. Ferenc József. A Dobos-torta Európa-szerte ismertté vált. Más volt, mint az addig megszokott torták, mert kitűnt közülük egyszerű eleganciájával, hiszen akkoriban az emeletes, felcicomázott torták voltak a megszokottak. Másik titka a vajkrém volt, amelyet akkoriban még nem ismertek, mert a torták főzött krémekkel és tejszínhabbal készültek. Mind a csokoládés vajkrém, mind a tészta masszája, Dobos találmánya volt. A hagyomány szerint az édes vajkrémre a vajat köpülő fiú tévedése vezette rá, aki só helyett véletlenül cukrot tett a köpülő edénybe. A cukrászmester az „elrontott” vajból alkotta meg a híres művét. Forrás: Wikipédia. Manapság ez a torta a cukrászdák vezető tortája, nem is létezik olyan cuki, amelyben nem lenne kapható. Egyszer érdemes otthon is elkészíteni...

Hozzávalók az én verziómhoz: Piskóta: 4 tojás, 4 kanál cukor, 1-1 kanál olaj és víz, 4 kanál liszt. Krém: 50 gr. vaj, 250 gr. mascarpone, 4-5 kanál porcukor, 4-5 kanál keserű és sötét kakaópor. Égetett cukorkehely: 100 gr. cukor, vaj a kenéshez.

A piskótához a tojásokat szétválasztjuk, majd a fehérjékből egy csipet sóval kemény habot verünk. A sárgájákhoz adjuk a cukrot, majd habverővel fehéredésig keverjük. Ez után hozzáadjuk az olajat és a vizet, majd beleszitáljuk a lisztet. Kikeverjük és a végén lazán beleforgatjuk a tojáshabot is. Egy nagyobb tepsibe sütőpapírt teszünk és a piskótamasszát vékonyan elkenjük rajta. 180 °C-fokon 6-8 perc alatt világosra kisütjük a piskóta tésztát. Kihűtjük, majd kisebb köröket vágunk ki belőle. Nekem 16 korong jött ki, tehát 4 apró tortácska alapja lett.
 

 A maradék piskótamorzsát visszatoljuk a sütőbe, hogy kiszáradjon. A krémhez egy tálba tesszük az összes hozzávalót, majd sima krémet keverünk belőle. Felhasználásig behűtjük. 
 

A díszítéshez egy kisebb lábosba szórjuk a cukor és sötét karamellt készítünk belőle. Visszahűtjük a karamellt, hogy szálasra hűljön majd vajazott, pici fém tálkákba kanállal szálakat húzunk. Egy pillanatra a mélyhűtőbe tesszük a tálkát, hogy lehűljön majd kipattintjuk belőle a karamellcsipkét. 

A tésztalapokat négyesével betöltjük, tetejét és oldalát is bevonjuk a krémmel, majd az összemorzsolt száraz piskótamorzsával beszórjuk az oldalukat.

 A tortácskák tetejére illesztjük a díszt és máris mehetnek a hűtőbe dermedni a tálalásig. Finom és elegáns... Bármilyen ünnepen megállja a helyét.

~ CITROMOS VAJAS CSIRKEMELL ~

Nagyon szeretem a pikáns, savanykás ételeket, legyen az leves, saláta vagy valamilyen sült és szaftos hús. Elég gyakran készítek csirkemellel készült ételeket, mert ez a húsféle a kedvenc. Tudom, száraz meg nem igazán markáns az íze, de nekünk akkor is... Igyekszem változatosan ízesíteni, meg nem mondom mennyiféle kreációban tettem már asztalra. Most citromosan készült, jó pikánsan. Meg is lett jegyezve: - Anya, ez nem túl savanyú?! - De, jányom az, jó savanya... Azért megette mondanom sem kell. Hamar elkészül, pont mialatt a rizs is megfő... Ajánlom megkóstolni.

Hozzávalók 4 személyre: 2 egész csirkemell, 2 bio citrom, 1/2 csokor petrezselyem, 2 szál újhagyma, 50 gr. vaj, 2-3 kanál olaj, 2-3 kanál liszt, 200 ml. húsleves, 2-3 gerezd fokhagyma, só, őrölt fekete bors, citrombors. Tálaláshoz: jázmin rizs.

A csirkemellet kicsontozzuk, bőrét lehúzzuk majd a húsokat lapjában ketté vágjuk. Így kapunk 8 szelet húst. Sózzuk, borsozzuk őket és lisztben megforgatjuk. Egy mélyebb serpenyőbe vaj és olaj keveréket forrósítunk, majd a húsok mindkét oldalát pirosra megsütjük benne. Pirulás után a hússzeleteket kivesszük a serpenyőből. Egy citromot felkarikázunk és megpirítjuk azt is a serpenyőben. Azt is félre tesszük, majd beleszórjuk a serpenyőbe a felkarikázott újhagymákat és az apróra vágott fokhagymákat. Lepirítjuk a hagymákat majd felöntjük a húslevessel. Belefacsarjuk a másik citrom levét, a reszelt héját és a citromborsot. Felfőzzük a citromos szaftot, majd visszatesszük bele a hússzeleteket. Lefedjük és gyenge tűzön kb. 10-15 percig pároljuk a húst. Tálaláskor a sült citromszeletekkel és a vágott petrezselyemmel díszítjük a szaftos húst. Párolt rizzsel forrón tálaljuk az ételt.

  

~ KARALÁBÉLEVES SAJTGOMBÓCCAL ~

Lassan, de biztosan itt a nyár. Végre lehet válogatni a friss zöldségek között. Jön a piacos időszak, amikor sokszor azt sem tudom mit vegyek, annyi primőr újdonság van a kofák asztalkáin. Tiszta kánaán... Mindjárt itt van elsőként a karalábé. Lehet tölteni, főzeléket főzni belőle, vagy csak levesnek... Na, ez most elég ledegradáló volt, hogy "levesnek"... De milyen finom is belőle a lé! Be-zöldségelve, vajas galuskával, jó sok petrezselyemmel vagy ilyen csinos kis sajtgombóckákkal... Mennyei! Nagyon finom levesbetét, bármilyen zöldséglevesbe, paradicsomlevesbe vagy akár tojáslevesbe is rakható.

Hozzávalók: 2 zsenge karalábé, 2 szál sárgarépa, 1 szál fehérrépa vagy paszternák, 1 cikk zeller, 2 szál újhagyma, 2 evőkanál zsír, 1csokor friss petrezselyem, só, őrölt fekete bors, 1 csipet kurkuma. Sajtgombóc: 100 gr. reszelt Trappista sajt, 1 tojás, 2 csapott kanál liszt, 1 kiskanál gríz, só, őrölt fekete bors.

Az újhagymát vékonyan felkarikázzuk és a zsíron üvegesre pároljuk. A hagymára dobjuk a tisztított és feldarabolt zöldségeket, a vágott petrezselymet és a fűszereket. Pár percig együtt pároljuk az egészet. Ez után felöntjük a levest kb. 1,5-2 liter vízzel, utána ízesítjük, majd fedő alatt addig főzzük, amíg a zöldségek már majdnem megpuhulnak. Míg fő a leves, addig elkészítjük a sajtgombócokat. Egy tálba ütjük a tojást, sózzuk, borsozzuk és villával felkeverjük. Hozzáadjuk a reszelt sajtot, a lisztet, és a darát. Addig keverjük, míg kemény massza nem lesz belőle. 10 percig állni hagyjuk. Vizes kézzel nagyobb cseresznye nagyságú gombócokat gyártunk a masszából majd beletesszük őket a levesbe. Pár perc alatt feljönnek a leves tetejére, akkor átfőttek. Vágott petrezselyemmel megszórva, forrón tálaljuk a gombócos levest.