BLACKY...

Hol is kezdjem...Talán ott, hogy az állatbarát jó szívem megmentett egy kóbor lelket a házunk előtt... Éppen haza értünk estefelé az élményfürdőből, mikor a kapunk előtt, ott vánszorgott egy kis fekete kölyökkutya, csontsoványan és összeharapdálva. Annyira megsajnáltam, hogy ott lézeng étlen-szomjan ebben a dög melegben, hogy az volt az első, hogy hoztunk neki egy tál friss vizet és egy tasakos kutya eledelt. Hát azt látni kellett volna, ahogy ez ivott meg evett...Majdnem megfulladt, annyira habzsolta, szinte harapta a friss vizet és az ételt... Vérzett a háta és tele volt bolhával. Nem tudtam ott hagyni, bevittük a kertbe. Nagyon hálásan nézett a boci szemeivel, rögtön lefeküdt a lábtörlőre, mint ami egy jó kutyához illik. Sebét leápoltam, aztán nyugovóra tértünk. Féltem, hogy vonyítani fog éjjel, de egy mukkanás nélkül végig aludta az éjszakát a teraszon, a nyugágyamban. Nagyon édes, azt hitte, hogy neki lett az oda készítve... Másnap a kalandpark után irány volt az állatkereskedés, az állatorvos és a fürdőszoba. Fullszervíz a kutyán... Orvosi vizsgálat, oltás, féreghajtás, pocak nyomogatás a rendelőben, majd otthon fürdés, bolha irtás és hámpróba a kertben. És persze habzsolás felsőfokon. Szóval így telt el két napunk az újdonsült kutyulival. Kiderült, hogy három hónapos, éppen a fogváltás előtt áll, és amúgy egy makk egészséges, / a lyukas bőrét és a nyakán lévő hurok nyomát leszámítva.../ édes szuka kutyus. Ében fekete szőre miatt, a Blacky nevet adományoztuk neki. Borzalmas sorsa lehetett, szerencsétlenül kezdte az életét. Most már jó kezekben lesz az biztos, bol-dog élete lesz nálunk. Már kezdi tanulni az "ül" és "nem" vezényszavakat és pórázzal, pedig szinte tökéletesen működik. Úgy jön a lábunk mellett, szépen lassan, mintha húsz éve ezt csinálta volna. Szóval elég okosnak bizonyul, a suta, mafla kölyökkutya mivoltához képest. Egyszer írtam még korábban, hogy ért egy nagy bánat. Akkor nem írtam róla, mert egyszerűen még most is nagyon rosszul érint a dolog.. Volt egy csodás kutyánk, egy cane corso, Zeusz névre hallgatott... Sajnos szomorúan ért véget az élete, itthon a kertünkben felakasztotta magát a kerítésünkre...A nyakörve rajta maradt és egy ugatás- ugrálás alkalmával, fennakadt a kerítés tetején. A saját súlyánál fogva megfulladt. Akkor jöttünk haza a lányommal a boltból, épp hogy lepakoltunk már indultunk is volna tovább, mikor szaladt fel a lánykám, hogy Zeusz fennakadt... Hiába rohantunk le, nem tudtunk segíteni rajta, csak az élettelen testét tudtuk már csak leemelni a kerítésről...Leírni is borzasztó így, nem hogy átélni... Sokat sírtam miatta, nagyon sajnáltam, mert nagyon szerettük. 2 évet élt... És most "kutyaharapást szőrével..." szokták mondani...Így gyógyul majd a lelki sebünk. Feledni nem fogjuk, csak az emlékeinkben őrizzük. Végül is ennyi a történet. Most itthon vagyok szabin és jövünk megyünk a lánykámmal, élvezzük a jó meleget a szabadságot és az új családtagot...

Nyakigláb...

In memoriam Zeusz...

Illéskrisz Konyhája

TEJBEGRÍZGALUSKA MEGGYMÁRTÁSSAL

Tegnap olyan jó napom volt, annyira tökéletesre sikeredett... Pedig dolgoztam, vásároltam, éltem  a mindennapi rutinos életemet. Mégis más volt. Hogy miért? Hát elmondom... Mivel egyedül kellett ma dolgoznom a munkahelyemen, és nem volt túl sok páciens előjegyezve, elvittem a lányomat magammal... Sokat segített nekem, fantasztikusan dolgoztunk együtt. Hol a számítógépen segédkezett, hol a kezelőben ügyeskedett. Úgy elrepült a délelőtt, hogy csak ámultunk, mikor készen lettünk. Munka után elmentünk az IKEA-ba, hogy  délutánra, a ballagásra, vegyünk valami szép és hasznos konyhai ajándékot a kedves tanárnéninknek, Mónika néninek. Előtte az étteremben megebédeltünk, majd bejártuk az egész áruházat. Vettünk is nagyon szép dolgokat... Ez után irány volt a bank, az új kártyáért, majd sietnünk kellett haza átöltözni, az évzáróra. Az ünnepség is jó volt, nem volt hosszú és unalmas igazgatói beszéd, csak a lényeg... Bizonyítvány osztás után, kijárt egy finom fagyizás a suli mellett, majd vehettük az irányt hazafelé... Szóval így telt el a tegnapi "lányos" napunk. Ma reggel, míg kipihenték a tegnapi napot és még szenderegtek a gyermekeim, addig készítettem nekik egy finom és laktató reggelit. Nem csak reggelinek kiváló, hanem desszertnek is. Ha erre szánjuk, elég három galuska is, mert igen laktató. Nagyon finom, elhihetitek!

Hozzávalók a galuskához: 3 dl tej, 6 dkg búzadara, 1 tojás sárgája, 3 csapott evőkanál cukor, 1 csipet só, 1 evőkanál vaj. Zsemlemorzsa, csipet cukor, evés olaj. Meggymártáshoz: 30 dkg magozott meggy, ízlés szerint cukor, 1/2 citrom leve, 3 csapott evőkanál étkezési keményítő.

A tejben elkeverjük a darát, a tojás sárgáját, a cukrot, a vajat és a csipet sót. Állandóan kevergetve sűrűre főzzük. Mikor megfőtt, vízzel kiöblítünk egy mélytányért, majd beleöntjük a tejbegrízt. Langyosra hűtjük. Közben elkészítjük a prézlit, úgy ahogy a gombóchoz szoktuk. Míg hűl a dara és a prézli, addig elkészítjük a meggymártást. A magozott meggyet lábosba tesszük és annyi vizet öntünk alá, hogy a szemek kilátszódjanak. Ízesítjük a meggyet cukorral, citromlével, majd felforraljuk. Az étkezési keményítőt kevés vízben elkeverjük, majd a forró meggyhez keverjük és besűrítjük vele a mártást. Ha elkészült, lehúzzuk a tűzről és langyosra hűtjük. Két vizezett kanál segítségével kiszaggatjuk a tányérból a tejbegríz galuskákat és meghempergetjük őket a zsemlemorzsában. Tálra rendezzük a galuskákat, megöntözzük őket a meggymártással, majd kevés porcukorral meghintve máris tálaljuk az ételt. 

És pár kép, a tegnapi segítségemről...

Illéskrisz Konyhája

FRANCIA CSERESZNYÉS LEVÉL

Ritkán, de néha használok kész leveles tésztát. Volt pár doboz a "mélyben", és mivel apukám meglepett egy hatalmas tál  Germersdorfi cseresznyével, gyorsan sütöttem egy részéből egy tepsi süteményt, egy részéből pedig főztem egy nagy fazék Tejszínes-fahéjas cseresznye levest. A maradékot pedig elcsemegéztük a teraszon. Úgy hogy most, cseresznyét cseresznyével ettünk. Ennek csak az én Jancsim nem örült igazán, mert a párolt gyümölccsel és a fahéjjal ki lehetne őt űzni a világból... Pedig a süti  finom volt és ropogós, a leves pedig hűsítő és krémes.

Hozzávalók: 1 csomag leveles tészta, 35-40 dkg magozott, lecsepegtetett cseresznye, 1 kanál vaj, 1 pohár zsemlemorzsa, 2 kanál cukor, egy-egy csipet őrölt fahéj és szegfűszeg, 1 tojás.

A leveles tésztát kinyújtjuk és kb. 12 cm-es kockákra felvágjuk. A zsemlemorzsát egy kevés vajon megpirítjuk, majd hozzáadjuk a cukrot és a fűszereket. Langyosra hűtjük a morzsát, majd a cseresznyéhez hozzá forgatjuk. A leveles tészta kockákat megkenjük a felvert tojás felével, majd rakunk mindegyikre a cseresznyés töltelékből. Elosztjuk arányosan. Háromszög alakúra hajtjuk, a sütemény széleit villával lenyomkodjuk, hogy a töltelék ne jöjjön ki sütés közben, majd egy sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk a kész leveleket. A megmaradt tojással lekenjük a sütik tetejét, majd egy kevés cukrozott zsemlemorzsát szórunk rá. Elmelegített sütőben, 180 C-on arany barnára sütjük a cseresznyés leveleket. Ha nem akarunk bíbelődni a kockára szabott tészta darabokkal, akkor egyszerűen csak kinyújtjuk a tésztát, lekenjük a tojással, megszórjuk a töltelékkel és mint a bejglit szokás, simán feltekerjük és rúdban emeljük át a tepsire.

És a Tejszínes-fahéjas cseresznye leves, hűsítőnek...

Illéskrisz Konyhája