~ FŐTT BURGONYA ~

 

Nem minden az, aminek első pillantásra látszik. A mai reggelink egy kicsis becsapós lett. Mikor konstatálva lett, hogy a reggeli egy sima főtt krumpli lesz, akkor kissé alább hagyott az érdeklődés az evés iránt. Azután jobban szemügyre véve a dolgot, észrevették rajtam a cinikus mosolyomat. Lehet, hogy ez nem is az, ami?! Persze, hogy nem. Ez egy burgonyával, sajttal és kolbásszal töltött zsemle. Ugye milyen rafinált? Zseniálisan finom és becsapós reggeli. Ebből a mennyiségből 6 db. "krumpli" készül. Mutatom, hogy készült...

Hozzávalók a tésztához: 2,5 csésze liszt, 1 csésze langyos tej, 1/4 kocka friss élesztő, 1 tojás, 1-1 csapott teáskanál só és cukor, 1 kanál puha vaj. Töltelék: 2 közepes burgonya, 50 gr. reszelt sajt, 50 gr. sajtkocka, 50 gr. csípős száraz kolbász. Forgatáshoz: 1 kanál liszt, 1 mokkáskanál keserű kakópor.

Az élesztőt felfuttatjuk a cukros langyos tejben. A lisztet tálba szitáljuk, majd hozzáadjuk a felfutott élesztőt és a többi hozzávalót. Sima, rugalmas tésztát gyúrunk belőle. Olajozott tálba tesszük, letakarjuk és meleg helyen egy órát kelesztjük a tésztát. Közben a burgonyát megtisztítjuk, puhára főzzük sós vízben, majd leszűrjük, áttörjük, kihűtjük és belekeverjük a reszelt sajtot. Előkszítjük a sajtkockákat és a felnegydelt kolbász szeleteket. Mikor a tészta megkelt, lisztezett lapra borítjuk és elosztjuk 6 darabra.

A főtt burgonyát is elosztjuk 6 részre...

Minden tésztát egyenként tenyérnyi ovális formára nyújtunk, majd a közepére halmozunk egy adag főtt burgonyát, arra kerül elosztva a sajtkocka és a kolbász is. 

A tészta széleit kissé benedvesítjük vízes ujjal, majd összecsípkedjük a tésztát, ügyelve arra, hogy a tölteléket teljesen bezárjuk. Krumpli formára igazítjuk mind a 6 darab tészta batyukat.

Egy tányérba tesszük a lisztet, a kakaóport és alaposan elkeverjük. Ebbe forgatjuk majd bele a kész " burgonyákat". Egy vastagabb szívószállal " hibákat " ejtünk a burgonyákon. 

A kész burgonyákat áttesszük egy sütőpapírral bélelt tepsire és letakarva 20 percet pihentetjük.

A sütőt előmelegítjük 170 C°-fokra. A burgonyákat letakarjuk egy másik sütőpapírral, hogy ne piruljanak majd meg a sütés közben. Kb. 25 perc alatt készre sütjük a krumplikat. Frissen, melegen tálaljuk egy forró bögre teával. Jó étvágyat hozzá!

~ LECSÓ KRÉMLEVES KOLBÁSZ CHIPSSZEL ~

A nyár slágere a lecsó. Ahány ház, annyi féle. Viszont levesként elég kevesen ismerik. Megboldogult anyósom, Vera mama kedves receptje ez. Mindazonáltal, hogy a világ legjobb anyósa volt, remekül készítette a lecsó levest. Először ferdén néztem a lábosára, mikor mondta, hogy mi fő benne, de mikor kitálalta nekem cérnametélttel, hát bizony Isten, jól nézett ki! Természetesen megettem és pozitív élményszámba ment. Azóta is főzöm, főleg nyáron... Ilyenkor eszembe jut, és ráemlékezem. Rendkívül finom és pikáns leves, aki szereti adhat hozzá levestésztát, sajtos pirítóst vagy ahogy én tálaltam, kolbász ropogóst. 

Hozzávalók: 1 fej vöröshagyma, 3-3 paprika és paradicsom, 1 cikk zeller, 2 gerezd fokhagyma, 2-3 kanál olíva olaj, ízlés szerint só, őrölt fekete bors, őrölt kömény, 1 bögre víz. Továbbá: 150 gr. csípős kolbász, 1/2 csokor petrezselyemzöld, 1 csomag cérnametélt.

A hagymákat felaprítjuk, majd az olajon elkezdjük párolni. Közben megmossuk a zöldségeket és felkarikázzuk majd mehetnek a sülő hagymára. Lefedjük és lassú tűzön, néha megkevergetve pároljuk tovább. Félidőben ízesítjük a lecsót a fűszerekkel. Addig főzzük, amíg megpuhulnak benne a paprika darabok. Ha megfőtt, felöntjük a vízzel, egyet forralunk rajta, majd egy botmixerrel pürésítjük az egészet. Közben a kolbászról lehúzzuk a bőrét, felkarikázzuk majd negyedeljük és kevés zsiradékon lesütjük, hogy ropogós legyen. A levest forrón tálaljuk a sült kolbásszal,vagy levestésztával. Aki szereti tejfölt is tehet rá...

~ BAKONYI TARHONYALEVES ~

Nem sok időt töltöttem az elmúlt napokban a konyhában, mert ebben a melegben jobb inkább a hűvös nappaliban tartózkodni és más egyébbel foglalkozni. De mivel enni kell, főztem egy tartalmas és sűrű levest. Amolyan igazán magyaros vonalon. Kolbász, tejföl, reszelt tészta, pirospaprika, zöldség és krumpli volt a hozzávaló. Na ezekből állt össze és valami fergeteges finom lett. És még ráadásul olcsó is. Egy nagy tányér elkanalazgatása után, bizony nem kért már senki semmit. Tiszta szerencse...! Etetés kipipálva, alig munkával.

Hozzávalók: 1 fej vöröshagyma, 1 kanál zsír vagy 2-3 kanál olaj, 1 csésze házi tarhonya / nem úttörőgombóc!! /, 1-1 szál sárgarépa és fehérrépa, 2 szem burgonya, 1 szál Gyulai kolbász, 1 csokor petrezselyem, 200 ml tejföl, ízlés szerint só, őrölt fekete bors, pirospaprika, őrölt kömény. 

A hagymát felaprítjuk és a zsiradékon üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a tarhonyát és kevergetve addig sütjük,míg kap egy kis színt. Félre húzzuk és megszórjuk a fűszerekkel. A zöldségeket megpucoljuk, a répákat kisebb, a burgonyákat közepes kockákra felvágjuk. A tarhonyát visszatesszük a tűzre, hozzászórjuk a zöldségeket és hirtelen átsütjük az egészet /1-2 perc /. Felöntjük kb. 1,8-2 liter vízzel, hozzáadjuk a fele mennyiségű felaprított petrezselyemzöldet, utána sózzuk és letakarva, lassú tűzön puhára főzzük a levest. Míg fő a leves, addig a kolbászt felkarikázzuk / én negyedeltem is /, és kevés olajon zsírjára lepirítjuk. Mikor elkészült minden, akkor a sült kolbászt a levesbe keverjük, a tejföllel behabarjuk és a végén megszórjuk a maradék petrezselyemzölddel is. A levest forrón tálaljuk. Érdemes éppen annyit főzni a levesből ami elfogy, mert a tarhonya magába szívja a nedvességet és totál besűrűsödik az egész. Persze akkor is meg lehet enni, csak akkor főzelék fílingje lesz....

~ CSÍPŐS BABPÖRKÖLT CUKKINIVEL~

Egy gyors vacsora a spájzban talált finomságokból... Szeretem az ilyen kihívásokat, amikor halvány lila fogalmam sincs, hogy mit főzzek. Maga az étel, csak akkor körvonalazódik meg előttem, amikor belépek a kamrába és szembesülök azzal a ténnyel, hogy egyáltalán mi is van itthon. Lássuk mit rejt a kamra! Persze ilyenkor a legéhesebb és a legtürelmetlenebb a család, hogy mielőbb kaját!... Kizárólag valami finomságra vágynak, ami gyorsan elkészül, ízes, különleges és egyben laktató is. Nos, azt hiszem, hogy ez a főétel az összes kritériumnak most meg is felelt... Már csak abból gondolom, hogy tálalása után rögvest elfogyott mindenkinek a tányérjáról... Csak úgy lapátolták befelé! Mielőtt leírom a receptjét erősen vissza is kell emlékeznem, hogy mik is kerültek bele, ebbe a babos - csípős cuccba... Lássuk!

Hozzávalók: 2 szál új hagyma zöldjével, 4-5 szelet húsos bacon szalonna, 2 kanál olaj, 1 szál csípős száraz kolbász, 1 doboz konzerv vörös vesebab, 1 csésze főtt kukorica, 1 zsenge cukkini, 4-5 levél friss bazsalikom, 5 db füstölt virsli, só, bors. Tálaláshoz: jázmin rizs.

Az olajat felforrósítjuk egy mélyebb serpenyőben, majd lepirítjuk rajta a felkockázott bacon szalonnát, a vékony karikákra felvágott új hagymát és a kisebb kockákra felvágott csípős kolbászt. Mikor lepirult, hozzáadjuk a lecsöpögtetett babot és a kukoricát. Egyet forralunk rajta. Sóval és őrölt fekete borssal ízesítjük a ragut. A bazsalikomot felaprítjuk, a zsenge cukkinit apró kockára felvágjuk. Hozzáadjuk az ételhez és már csak kb. 5 percig főzzük, hogy a cukkini res maradjon. Ha elkészült, félre húzzuk és melegen tartjuk. A virslit felkarikázzuk és kevés olajon megsütjük egy serpenyőben. Tálaláskor a babos ragut a párolt rizsre szedjük és a tetejére ráhalmozzuk a sült virslikarikákat. Azon melegében tálaljuk az ételt. Finom, pikáns és laktató.

~ SÜTNIVALÓ KOLBÁSZ ~

Beálltam én is a sorba... Mármint a kolbásztöltők sorába. Megtöltöttük Illéssel életünk első kolbászkáit! Egész jó elfoglaltság ez! Szenzációs volt, annyit mulattunk pedig még pálinkát sem ittunk. Jó hogy, mert mi aztán tényleg antialkoholisták vagyunk. Ahogy belefogtunk, máris felderengtek kislánykorom régi emlékei és illatai. Emlékszem, mikor beköszöntött a hideg, anyukámék minden évben elkészítették a család az évi kolbász, és hurka adagját. Olyankor a pince egy szempillantás alatt átváltozott kisipari húsüzemmé. Előkerült a nagy vájdling, a kolbásztöltő, a húsdaráló és még tudj' Isten miféle inkvizíciós eszközök sora. Púpozva álltak a hatalmas tálakban a kockára vágott friss húsok, és a zsírszalonna hegyek. És persze ott illatoztak a fűszerek, valamint a fokhagyma, amiből anyu mindig pépet készített és olyan erő illata volt, hogy az csak na... Apukám darálta és keverte a húst, anya meg fűszerezte, és vadul szórta a spéci tanácsait: - Rudika, ne úgy csináld! Lassabban! Vigyázz kiszakad! Jaj, le ne ejtsd! Lehozod, felviszed? Szúrd, vágd, kösd, ezzel megvagyunk! - mondatok... Istenem, de jó volt! Bár csak most is hallanám őket, ahogy serényen munkálkodnak. Olyan jó volt nézni őket és láb alatt sertepertélni, részese lenni a finom vacsorának. Talán ezért is fogtam hozzá, az emlékeim miatt. Meg persze azért is, hogy finomat együnk. Mert ugyebár a házi friss kolbásznak nincs is párja. / De van, ha ügyesek vagyunk... / Ahány ház, annyi szokás, mindenki a saját szája-íze szerint fűszerezi, úgy ahogy neki tetszik és ízlik. Nekem is van ez a receptem, én erre esküszöm. Anyáék kísérletezték ki és állíthatom, hogy nagyon finom! Nem mócsingos, nem zsíros, finoman fűszeres és enyhén csípős. Szóval remek! Nos, belevágtunk az én Illéskémmel, mert mi bajunk is lehetne belőle... Legfeljebb ha nem sikerül, hát lesz belőle bőven fasírthús. De miért ne sikerült volna! Jó recept akadt, és a jókedvnek sem voltunk híján. Természetesen nálunk is megoszlottak a feladatok, annyi különbséggel, hogy mind a ketten kissé kezdők voltunk eben a húsipari sufni-tuningban. Én vágtam a húst, Illés darálta. Mondjuk nem volt nagy munkája vele, hiszen csak megnyomta az elektromos húsdaráló gombját, ami csak úgy ontotta aztán magától a kacskaringózó hússzálakat. Azután megint csak én fűszereztem és kóstoltam. Ő ettől elhatárolódott. A belet szintén én kezeltem és huzigáltam fel a csőre, aminek láttán persze, kaján vigyor ült az emberem arcára...  A béllel való kezdeti bénázásomat is megjegyezte. Tisztán látszott, hogy nem vagyok rutinos ebben. Itt mindenki arra gondol, amire akar...  Hát persze, hogy távol áll tőlem az az izé... De aztán belejöttem, és a laza kézmozdulatokra még a fantázia is beindult... Elképesztőek ezek a pasik, nincs olyan pillanat vagy mozdulat, amiről ne a szex jutna az eszükbe... Több komolyságot kérem, nem a cirkuszban vagyunk! Nézze meg az ember!  Egyébként a bél első osztályú volt, mert nem szakadt, a munka haladt, és a kolbászok csak úgy göndörödtek a kezeim között. Pikk-pakk végeztünk a bemutató darabokkal. Egyelőre csak 3 kilóval mertünk belevágni, hogy ne legyen anyagi csőd, ha elrontanánk. Most már tudjuk, hogy mi fán terem a kolbász-gyártás, úgy hogy a reményteli jövő évet, egy egészséges kolbásztöltéssel fogjuk majd kezdeni. Januárban belecsapunk egy nagyobb mennyiségbe, amik aztán mennek a füstre és a mélyhűtőbe... Nagyon finom kolbászok lettek, igazi nosztalgikus ízekkel.

Eredeti recept szerint, a hozzávalók: 10 kg dagadó, 5 kg lapocka, 5 kg zsírszalonna, 20 dkg fokhagyma, 10 dkg őrölt fekete bors, 3 dkg őrölt kömény, 50 dkg só, 50 dkg pirospaprika, 1 doboz sózott bél.

A húsokat ledaráljuk, a fokhagymát lereszeljük, vagy kevés vízzel összenyomva péppé keverjük. Egy kis kádban összekeverjük a darált húsokat a fűszerekkel és alaposan kidagasztjuk. Kóstolás után, ha kell, még utána ízesítjük a húsmasszát. A belet kiáztatjuk, majd kolbásztöltő segítségével a masszát betöltjük. Hideg helyen felakasztva egy éjszakán át szikkasztjuk a kolbászokat, majd frissen sütjük vagy felfüstöljük.

~ GÖNGYÖLT KARAJ ~

 

Hétvégére vettem egy darabka karajt...  Fogalmam sem volt mit is fogok majd vele kezdeni, de abban biztos voltam, hogy nem kirántva lesz, mert azt már végképp nagyon unom...  Persze az itthoniak nem tágítanak a rántott hús bűvköréből, szerintem ha rajtuk múlna a fél életemet, panírozással tölthetném.  Ah, félre a morzsával, jöjjön helyette inkább valami izgalmasabb husi!  Ahogy nézelődni kezdtem az interneten karaj ügyben, ráakadtam egy göngyölt húsra, mégpedig Lajos Mari oldalán. Meg van!  Felgöngyölöm! Pazar gondolatnak tűnt, aztán milyen jót is tettem vele!  Éppen ami a hűtőmben volt tölteléknek való, no pont azok kerültek bele, szépen sorban... Füstölt sonka, csípős kolbász, sajt és póréhagyma. Az alá öntött fél üvegnyi sör, pedig csak dobott az ízhatásán. Csuda finom lett, igazi húsos ízözön!

Hozzávalók: kb. 20-22 cm-es csont nélküli karaj, 10 dkg vékony szelet füstölt sonka, 15 dkg csípős szárazkolbász, 15 dkg Trappista vagy Gouda sajt, 1/3 rúd póréhagyma, só, őrölt fekete bors, 1 mokkáskanál szárított fokhagyma granulátum, 1 teáskanál grill fűszerkeverék, 5 kanál olaj, 3 púpos evőkanál zsír, 1/2 üveg sör, 1 nagy fej vöröshagyma, 5-6 gerezd fokhagyma.

A húst megmossuk és szárazra töröljük. Éles késsel a hosszanti oldalánál kezdjük félbe vágni, de nem vágjuk teljesen végig. Kinyitjuk mint egy könyvet, majd fordítunk a húson 180 fokot és újra lapjában elkezdjük félbe vágni a húst, de itt sem vágjuk végig. Ismét kinyitjuk a húst és ha ügyesek voltunk, kaptunk egy nagy, téglalap alakú hússzeletet. Sózzuk, borsozzuk és meghintjük a hús tetejét a szárított fokhagymával is. Kiklopfoljuk.

A kiklopfolt húsra először a sonka szeleteket majd a kolbász szeleteket rakjuk.

Utána tesszük rá a sajt, illetve a karikára vágott póré hagyma szeleteket.

A húst szorosan tartva felgöngyöljük úgy, mint ahogy a piskótát szokás. Vékony spárgával megkötözzük a húsroládot, hogy sütés közben a formáját megtartsa és ne csússzon széjjel.

A húsrolád tetejét borssal és grill fűszerrel meghintjük, kissé bedörzsöljük, majd egy serpenyőbe amibe belefér, kevés olaj-zsír keveréket hevítünk és megpirítjuk rajta a hús minden oldalát. Mikor körben szépen megpirult, áttesszük egy mélyebb sütőedénybe, mellé szórjuk a szálasra vágott vöröshagymát és fokhagymát. Kanalazunk rá pár kanál zsírt, a sört pedig aláöntjük.

 Lefedjük az edényt. A sütőt előmelegítjük 220 C-fokra, majd betesszük a húst sülni. Kb. 1 óra alatt puhára, majd további 1/2 óra alatt, fedél nélkül, ropogós-pirosra sütjük. Sütés után levágjuk róla a kötözőzsineget, felszeleteljük és a pecsenyelével meglocsolva adjuk asztalra. Vajas burgonyapürével és friss fejes salátával tálaljuk az ételt.