"A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled születik. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt."

Gundel Károly

2014. november 23., vasárnap

~ BAILEYS ~














Elég kevés itóka szerepel a blogomban, főleg alkohol tartalmú. Ennek oka pusztán az, hogy nem iszunk alkoholt. Se bort, se sört, se pálinkát. Hazudnék ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem, de a dolgos hétköznapok, hetek bizony úgy telnek, alkohol nélkül.... Talán nyáron és ünnepekkor teszek kivételt, amikor vagy felhasználom, vagy egy-két kortyot idogálok belőlük. Most kivételesen a közelgő ünnepre hangolva készítettem el, ezt a női "körömlakkot", a Baileys-t. Egész finom koccintó likőr lett belőle, talán még ízlik is nekem...






Hozzávalók: 2 dl feketekávé, 2 dl tejszín, 2 dl. whisky, 1 tubus sűrített tej, 1 kávéskanál kakaó, 1 kávéskanál vanília eszencia, 1 evőkanál barna cukor.


Az összes hozzávalót az alkohol nélkül, egy kisebb lábasban összemelegítjük, de csak addig, amíg a cukor felolvad benne. Ez után hozzákeverjük az alkoholt is. Szép üvegekbe betöltjük a kész italt, majd lezárjuk. Hűtőben tároljuk a felhasználásig. Gasztro-ajándékként is kiváló meglepetés...





2014. november 20., csütörtök

~ SÜTNIVALÓ KOLBÁSZ ~












Beálltam én is a sorba... Mármint a kolbásztöltők sorába. Megtöltöttük Illéssel életünk első kolbászkáit! Egész jó elfoglaltság ez! Szenzációs volt, annyit mulattunk pedig még pálinkát sem ittunk. Jó hogy, mert mi aztán tényleg antialkoholisták vagyunk. Ahogy belefogtunk, máris felderengtek kislánykorom régi emlékei és illatai. Emlékszem, mikor beköszöntött a hideg, anyukámék minden évben elkészítették a család az évi kolbász, és hurka adagját. Olyankor a pince egy szempillantás alatt átváltozott kisipari húsüzemmé. Előkerült a nagy vájdling, a kolbásztöltő, a húsdaráló és még tudj' Isten miféle inkvizíciós eszközök sora. Púpozva álltak a hatalmas tálakban a kockára vágott friss húsok, és a zsírszalonna hegyek. És persze ott illatoztak a fűszerek, valamint a fokhagyma, amiből anyu mindig pépet készített és olyan erő illata volt, hogy az csak na... Apukám darálta és keverte a húst, anya meg fűszerezte, és vadul szórta a spéci tanácsait: - Rudika, ne úgy csináld! Lassabban! Vigyázz kiszakad! Jaj, le ne ejtsd! Lehozod, felviszed? Szúrd, vágd, kösd, ezzel megvagyunk! - mondatok... Istenem, de jó volt! Bár csak most is hallanám őket, ahogy serényen munkálkodnak. Olyan jó volt nézni őket és láb alatt sertepertélni, részese lenni a finom vacsorának. Talán ezért is fogtam hozzá, az emlékeim miatt. Meg persze azért is, hogy finomat együnk. Mert ugyebár a házi friss kolbásznak nincs is párja. / De van, ha ügyesek vagyunk... / Ahány ház, annyi szokás, mindenki a saját szája-íze szerint fűszerezi, úgy ahogy neki tetszik és ízlik. Nekem is van ez a receptem, én erre esküszöm. Anyáék kísérletezték ki és állíthatom, hogy nagyon finom! Nem mócsingos, nem zsíros, finoman fűszeres és enyhén csípős. Szóval remek! Nos, belevágtunk az én Illéskémmel, mert mi bajunk is lehetne belőle... Legfeljebb ha nem sikerül, hát lesz belőle bőven fasírthús. De miért ne sikerült volna! Jó recept akadt, és a jókedvnek sem voltunk híján. Természetesen nálunk is megoszlottak a feladatok, annyi különbséggel, hogy mind a ketten kissé kezdők voltunk eben a húsipari sufni-tuningban. Én vágtam a húst, Illés darálta. Mondjuk nem volt nagy munkája vele, hiszen csak megnyomta az elektromos húsdaráló gombját, ami csak úgy ontotta aztán magától a kacskaringózó hússzálakat. Azután megint csak én fűszereztem és kóstoltam. Ő ettől elhatárolódott. A belet szintén én kezeltem és huzigáltam fel a csőre, aminek láttán persze, kaján vigyor ült az emberem arcára...  A béllel való kezdeti bénázásomat is megjegyezte. Tisztán látszott, hogy nem vagyok rutinos ebben. Itt mindenki arra gondol, amire akar...  Hát persze, hogy távol áll tőlem az az izé... De aztán belejöttem, és a laza kézmozdulatokra még a fantázia is beindult... Elképesztőek ezek a pasik, nincs olyan pillanat vagy mozdulat, amiről ne a szex jutna az eszükbe... Több komolyságot kérem, nem a cirkuszban vagyunk! Nézze meg az ember!  Egyébként a bél első osztályú volt, mert nem szakadt, a munka haladt, és a kolbászok csak úgy göndörödtek a kezeim között. Pikk-pakk végeztünk a bemutató darabokkal. Egyelőre csak 3 kilóval mertünk belevágni, hogy ne legyen anyagi csőd, ha elrontanánk. Most már tudjuk, hogy mi fán terem a kolbász-gyártás, úgy hogy a reményteli jövő évet, egy egészséges kolbásztöltéssel fogjuk majd kezdeni. Januárban belecsapunk egy nagyobb mennyiségbe, amik aztán mennek a füstre és a mélyhűtőbe... Nagyon finom kolbászok lettek, igazi nosztalgikus ízekkel.


Eredeti recept szerint, a hozzávalók: 10 kg dagadó, 5 kg lapocka, 5 kg zsírszalonna, 20 dkg fokhagyma, 10 dkg őrölt fekete bors, 3 dkg őrölt kömény, 50 dkg só, 50 dkg pirospaprika, 1 doboz sózott bél.


A húsokat ledaráljuk, a fokhagymát lereszeljük, vagy kevés vízzel összenyomva péppé keverjük. Egy kis kádban összekeverjük a darált húsokat a fűszerekkel és alaposan kidagasztjuk. Kóstolás után, ha kell, még utána ízesítjük a húsmasszát. A belet kiáztatjuk, majd kolbásztöltő segítségével a masszát betöltjük. Hideg helyen felakasztva egy éjszakán át szikkasztjuk a kolbászokat, majd frissen sütjük vagy felfüstöljük.










2014. november 16., vasárnap

~ TÚRÓGOLYÓ TORTA ~



















Nagyon rég sütöttem meg ezt a tortát, azt hiszem több mint 4 éve talán... Ideje volt már átköltöztetnem a receptjét ide is, ebbe a "konyhámba", mert a régit már nem használom. Amilyen furfangosnak látszik ez a torta, na olyan egyszerű is. Mascarponés túrókrém, sima piskótával. Nem kell habot verni, krémet főzni, csak egyszerűen kikeverni. Ugye nem is bonyolult... ... és milyen finom! Aki nem akar a piskótasütéssel bajlódni, az használhat helyette szorosan lerakott, tejben megforgatott babapiskótát is.


Hozzávalók a piskótához: 4 tojás, 10 dkg cukor, 10 dkg liszt, 4 kanál víz, 1 csipet só, 1 mokkáskanál sütőpor. Krém: 50 dkg "gurulós" túró /a krémes nem jó /, 25 dkg mascarpone, 2 csomag vaníliás cukor, ízlés szerint porcukor / 5-6 evőkanál /. Díszítéshez: 5 dkg étcsokoládé.


A piskótához a tojásokat szétválasztjuk. A fehérjéket egy csipet sóval kemény habbá felverjük, a sárgájákat pedig fehéredésig keverjük a cukorral. A habos sárgájához hozzáadjuk a négy kanál vizet, a lisztet és a sütőport. Elkeverjük. A végén lazán beleforgatjuk a fehérjehabot. Egy kisebb tortaforma / 20 cm / aljába sütőpapírt fektetünk, majd a masszát belesimítjuk. 175 C°-on tűpróbáig sütjük a piskótát. Mikor megsült, kivesszük a formából és kihűtjük. Míg sül és hűl a piskóta, addig elkészítjük a krémet. A túrót tálba tesszük, hozzáadjuk a mascarponét, a kétféle cukrot és alaposan kikeverjük. Elég masszívnak kell lennie a krémnek, hogy formázható legyen. Ha túl keménynek érezzük, akkor a fele részbe, amit töltésre fogunk használni, tehetünk egy kevés tejszínt vagy tejfölt, hogy lazább legyen, így könnyebb lesz majd kenni. A másik részbe ne tegyünk, mert abból lesznek majd a golyóbisok. A piskótát lapjában ketté vágjuk és a krém felével megtöltjük a tortát. A torta tetejét és oldalát vékonyan bevonjuk egy kevés krémmel, majd a maradékból diónyi golyókat készítünk. A túrógolyókat a torta tetejére rakosgatjuk. A csokoládét vízgőz felett felolvasztjuk, majd kiskanál segítségével áthúzzuk a torta tetejét vele. Tálalásig hideg helyre tesszük.








2014. november 13., csütörtök

~ MÁKOS HÓGOLYÓ ~
















Kezd a Karácsonyi hangulat a hatalmába keríteni... Mondjuk nem csak engem, hanem már a boltokat is. Tőlük kaptam el... Ahogy a napokban vásárolgattam, feltűnt, hogy a "multikultik" már ragyognak a csillogó díszektől és a fénylő füzérektől. Olyan szépek és olyan jó nézelődni, válogatni a hangulatos sokaságban ...
Szóval ezért ez a korai, kissé ünnepi hangulat a fotókon. Ezt a finom mákos kekszet már tavaly Karácsonyra is megsütöttem, de idő hiányában végül nem sikerült posztolnom. Mire észbe kaptam, addigra már elteltek az ünnepek. Viszont most előszedtem a receptjét, és gyorsan elkészítettem, hátha valakinek megtetszik és megcsinálja majd az ünnepekre. Nagyon finom omlós sütemény, kiváló kísérője lehet egy forró teának vagy kávénak. Mák helyett készülhet a tölteléke dióval vagy rumos gesztenyével is.


Hozzávalók a tésztához: 15 dkg vaj, 1 tojás, 2 kanál tej, 8 dkg cukor, 30 dkg liszt, 1 csipet só. Töltelék: 14 dkg darált mák, 1/2 dl forró tej, 1 evőkanál cukor, 1 csipet só. Hempergetéshez: vaníliás porcukor.


A tészta hozzávalóit gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, majd fóliába csomagolva, a hűtőbe tesszük egy 1/2 órára pihenni. Közben elkészítjük a tölteléket. A tejet ízesítjük a cukorral, sóval és felforrósítjuk. A forró tejet a darált mákra öntjük, majd alaposan elkeverjük. Ha lehűlt a tészta, lisztezett gyúrólapon 25 részre elosztjuk és minden egyes tésztadarabot golyóvá formálunk. 






A golyókat féltenyérnyi kőrré nyújtjuk ki, majd elosztjuk rajtuk a mákos tölteléket.






A töltött tésztakorongokat kézbe vesszük és golyókat formálunk belőlük. Ügyeljünk arra, hogy a töltelék sehol ne látszódjon ki.








Ha elkészült mind, egy tepsibe sütőpapírt fektetünk és a süteményeket szépen sorban átrakosgatjuk. Előmelegített sütőben, 180 C°-on, kb. 15 perc alatt világosra megsütjük őket. Még forrón porcukorba hempergetjük a töltött kekszeket és rácson hagyjuk kihűlni. Fém dobozban tároljuk.










2014. november 5., szerda

~ TÖLTÖTT CSIRKECOMB ~












Olyan ritkán készítek töltött húsokat, pedig nagyon finomak és elég laktató ételek. Egy jól megtömött combocska, pont elég egy személynek, így alkalmasak például egy vendéglátás alkalmával is. Hidegen vagy melegen, egyaránt kitűnő. Ha melegen tálaljuk akkor köret vagy saláta passzol hozzá, ha hidegen, akkor friss kenyér vagy hidegtál dukál hozzá... Emlékszem, Anyukám gyakran sütött a hétvégékre vagy ünnepekre, ha vendégeink jöttek. Többnyire dagadót vett és/vagy csirkecombot. Mindkettő kiválóan alkalmas a töltésre. Ő gombásan készítette a töltelékét, a nagymamám pedig májasan. Mivel itthon nem szeretik egyiket sem, így maradt a sima tojásos töltelék. Gondolkodtam is, hogy hogy legyen ízesebb és arra a döntésre jutottam, hogy a füstölt szalonna és a fokhagyma bizonyára jót fog neki tenni... Így is lett!


Hozzávalók: 4 bőrös egész csirkecomb, 2 szikkadt zsemle, 4 főtt tojás, 1 nyers tojás, 2-3 szál újhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 csokor petrezselyemzöld, 5 dkg füstölt szalonna, 15 dkg bacon szalonna, só, őrölt bors. Sütéshez:  1/2 üveg sör, 2-3 evőkanál zsír, 1 fej fokhagyma, 1 vöröshagyma.


A csirkecombokat megmossuk, majd szárazra töröljük. Gyengén besózzuk. Ez után elkészítjük a tölteléket. A szalonnát nagyon apró kockákra felvágjuk, majd kevergetve kisütjük belőle a zsiradékot. A hagymákat felaprítjuk és üvegesre pároljuk a kisült zsiradékban. Félre tesszük és langyosra kihűtjük. Közben a zsemléket vízben megáztatjuk, majd alaposan kinyomkodjuk, a tojásokat megpucoljuk és apróra felkockázzuk. Az áztatott zsemléket tálba tesszük, hozzáadjuk a lehűlt hagymás alapot, a főtt-aprított  tojásokat, a nyers tojást, a vágott petrezselymet, ízlés szerint sót és borsot. Alaposan kikeverjük a masszát. A kész masszát a csirkecombok bőre alá töltjük és a végét fogpiszkálóval megtűzzük. A kész csirkecombokat bacon szalonnába betekerjük és egy mélyebb sütőedénybe áttesszük. A csirkecombok köré tesszük a feldarabolt hagymákat, hozzáöntjük a sört és a zsiradékot. Fóliával letakarva forró sütőbe toljuk a tepsit, majd kb. 45-50 perc alatt puhára és kb. 20 perc alatt, ropogós-pirosra sütjük a csirkecombokat. Párolt rizskörettel és salátával, forrón tálaljuk az ételt.








2014. november 2., vasárnap

~ FÉLBARNA KENYÉR ~




















Keresztanyám tegnap, mikor látogatóban voltam nála, a beszélgetésünk során megdöbbenve vette tudomásul, hogy nem én sütöm a mindennapi kenyerünket, hanem veszem a boltban... Javarészt. Jó, hát mindenre azért nekem sem futja az időmből!  Mondjuk futhatná, mert a szuper masináim tényleg helyettem dolgoznának a kenyerekkel... No, mindegy, szégyen ide vagy oda, valóban veszem a kenyerünket. Hogy ne legyen annyira lelombozva a hír hallatán, gyorsan sütöttem két félbarna veknit, hogy mentsem az irhámat... Szóval ma, én sütöttem a kenyerünket! Egyébként egy nagyon jó és régi receptem ez, akár minden nap meg is lehetne sütni. Néhai Ilonka néninek köszönöm, hogy lejegyezte nekem a receptjét...


A kenyér hozzávalói az egyik fotón láthatóak...


Két kenyérhez, másfél adag hozzávalót számoltam.


A dagasztógép aljába először a folyadékot mérjük ki, utána rászitáljuk a liszteket, valamint hozzáadjuk az élesztőt / friss esetén 1/4 kocka szükséges /, a sót és a cukrot. Mehet bele 2-3 evőkanál napraforgó mag is, úgy még finomabb... Közepesen kemény tésztát dagasztunk belőle. Letakarjuk egy kendővel a tálat, majd meleg helyen kb. 3/4 óra alatt a duplájára kelesztjük a kenyértésztát. Mikor megkelt, lisztezett gyúrólapra borítjuk és elfelezzük. Tenyérrel ovális lepénnyé lapogatjuk, majd felcsavarjuk a tésztát. Kenyér formákra igazgatjuk és betesszük őket, olajjal átkent sütőedényekbe.  A tészta tetejét két helyen éles késsel bemetsszük, majd letakarva ismét kelesztjük egy 3/4 órát. 




Mikor ismét megkelt és szépen felemelkedett a tészta, akkor a sütőt előmelegítjük 180 C° -ra, az aljába teszünk egy tálka vizet. Nincs más hátra, mint betenni a kenyereket sülni. Kb. 20-25 perc alatt szép pirosra megsülnek. A formából kivéve hűtjük ki. Finom, puha belsejű kenyérke...