Keresztanyám tegnap, mikor látogatóban voltam nála, a beszélgetésünk során megdöbbenve vette tudomásul, hogy nem én sütöm a mindennapi kenyerünket, hanem veszem a boltban... Javarészt. Jó, hát mindenre azért nekem sem futja az időmből! Mondjuk futhatná, mert a szuper masináim tényleg helyettem dolgoznának a kenyerekkel... No, mindegy, szégyen ide vagy oda, valóban veszem a kenyerünket. Hogy ne legyen annyira lelombozva a hír hallatán, gyorsan sütöttem két félbarna veknit, hogy mentsem az irhámat... Szóval ma, én sütöttem a kenyerünket! Egyébként egy nagyon jó és régi receptem ez, akár minden nap meg is lehetne sütni. Néhai Ilonka néninek köszönöm, hogy lejegyezte nekem a receptjét...
A kenyér hozzávalói az egyik fotón láthatóak...
Két kenyérhez, másfél adag hozzávalót számoltam.
A dagasztógép aljába először a folyadékot mérjük ki, utána rászitáljuk a liszteket, valamint hozzáadjuk az élesztőt / friss esetén 1/4 kocka szükséges /, a sót és a cukrot. Mehet bele 2-3 evőkanál napraforgó mag is, úgy még finomabb... Közepesen kemény tésztát dagasztunk belőle. Letakarjuk egy kendővel a tálat, majd meleg helyen kb. 3/4 óra alatt a duplájára kelesztjük a kenyértésztát. Mikor megkelt, lisztezett gyúrólapra borítjuk és elfelezzük. Tenyérrel ovális lepénnyé lapogatjuk, majd felcsavarjuk a tésztát. Kenyér formákra igazgatjuk és betesszük őket, olajjal átkent sütőedényekbe. A tészta tetejét két helyen éles késsel bemetsszük, majd letakarva ismét kelesztjük egy 3/4 órát.
Mikor ismét megkelt és szépen felemelkedett a tészta, akkor a sütőt előmelegítjük 180 C° -ra, az aljába teszünk egy tálka vizet. Nincs más hátra, mint betenni a kenyereket sülni. Kb. 20-25 perc alatt szép pirosra megsülnek. A formából kivéve hűtjük ki. Finom, puha belsejű kenyérke...
De jó, de jó! Emlékszem, amikor írtad, hogy neked is sütni kellen már kenyeret, én pedig biztattalak, hogy annyi szép egyb kelt tészta után tuti, hogy a kenyér is remekül sikerülne. De ugye nem ez az első kenyered? Nagyon finom lehet és gyönyörű a bélzete is. :)
VálaszTörlésEz a félbarna nagyon szép lett. Én is legtöbbször ilyen formájúakat sütök, valahogy szebbek lesznek, mint ha csak simán tepsire tenném. Szerintem hamarosan búcsút fogsz inteni a bolti kenyérnek, mert ahogy egyre többet sütsz otthon, úgy lesz egyre egyszerűbb, és gyorsabbank is fog tűnni. Én pl. nem is dagasztom sokáig, a kenyérsütő gép meg pláne nem hiányzik.
Elmosolyodtam az írásodon, hiszen annyi szép és finom kenyérféle van már a blogodon. Én tisztelem és becsülöm azokat, akik napi rendszerességgel maguk sütik a kenyeret a családnak, de erre nem mindenkinek van ideje és még a tuti recept sem garancia, hogy jól fog sikerülni. Nekem a kenyérsütés továbbra is misztikum, nincs sem kenyérsütő, sem dagasztó gépem, de még kacsasütő tálam sem, így nekem is egyszerűbb levenni a bolt polcáról a kész kenyeret, de én emiatt soha nem érzek lelkiismeret furdalást. Egyszerűbb kenyereket én is ki szoktam próbálni, de általában nekem nem lesz olyan a végeredmény, mint amit várnék tőle. Persze ez biztos nem is a kenyér hibája. Csodaszép, könnyű bélzetű lett ez a kenyérkéd, nincs okod szégyenkezni!
VálaszTörlésKívül-belül gyönyörű kenyérke, és csodásak a fotók is! :) Sajnos a házi kenyérsütésre nekem sincs időm, pedig milyen finom az illata-íze a sütőből frissen kivett kenyérféléknek! :)
VálaszTörlésBeautiful Pictures ;-)
VálaszTörlésNagyon guszta! :)
VálaszTörlésRég vendégeskedtem nálad, nem is értem, hogy estél ki a látómezőmből :)) Ez isteni! És továbbra is csodálom a képeidet :) Üdv. Verus
VálaszTörlés