RESTAURÁLÁS és TECHNIKAI SZÜNET

Ilyen volt és ilyen lett...

Elöljáróban el kell mondjam, hogy megemelem az összes kalapomat a restaurátorok előtt, akik régi, ócska, lepusztult bútorokból, csodát alkotnak. Történt velem nem is olyan rég, hogy egy ismerősnél járva, megpillantottam egy ócska kis padocskát a lépcsőházban. A sarokban állt elnyűve, tele pakolva nehéz, amolyan tipikus lépcsőházi cserepes virágokkal... Hogy, hogy nem, megláttam benne a szépségét, a kecsességét és "gyermeki énjét". Eredetét nem ismerem azóta sem, de biztos vagyok benne, hogy egy ügyes kezű asztalos nagypapa készítette, az unokáinak a régi időkben. Igazi, faragott gyerek-padocska. Ott állt szegény ütött-kopottan, idejét múlva, szomorú állapotban. Arra gondoltam, hogy ennél azért jobb sorsra lenne érdemes, így akcióba lendültem. Megkértem az ismerősömet, csengessünk be a gazdájához, hátha megválik tőle, némi anyagi szolgáltatás ellenében. Szerencsém volt, nem nőtt a szívükhöz eme kedves padocska, így nyomban az enyém lehetett. Nagyon örültem neki, biztos voltam benne, hogy szépen rendbe hozom majd, hogy aztán a régi fényében tündökölhessen újra. Az elszántság nagy volt, sőt még a tudás is, bár be kell valljam, soha életemben nem csináltam még ilyen munkát. Gondoltam mit nekem a csiszolás meg a festés, menni fog az pikk pakk alatt... Persze, naivan ezt gondoltam. Akkor szembesültem az igazsággal, amikor kezemben a csiszolópapírral, nem jutottam egyről a kettőre. Húztam-vontam a dörzspapírt, de a festék az Istenért nem akart megmozdulni rajta... Sehogy nem akarta az igazságot, az amúgy is már pattogzó festék... Külső segítséget voltam kénytelen igényelni. Jancsikám hozta a fúrógépet drótkoronggal, a flexet csiszolókoronggal, meg mit tudom én még miféle inkvizíciós készülékeket, ami aztán segített megszabadítani a padot, a nem oda illő festékrétegektől. Pár napig eltartott a munka, volt  csiszolás, hol így, hol úgy. A végére aztán csak sikerült és ott díszelgett a padocska fáig letakarítva. Ez után jöhetett a festés. No, ne gondoljátok, hogy aztán az is simán ment! Az Ikea-ban vásárolt fehér antik pác, olyat művelt, amit még nem láttam. Ahogy kentem a fát, úgy túrósodott a festék az ecseten. Gondolom kioldott még a fából valami szert, ami megkötött az ecset szálain. Ezt nem akartam elhinni! Tehát: festék nem jó, új kell! Vizes-bázisú. Lett is... Festettem, csiszoltam, majd megint festettem és újból festettem. A végén pedig jöhetett a szalvéta-technika, szép rózsákkal. Hát ilyen lett az én aranyos kis padocskám.  A kislányom már be is fogta, azon írja a leckéjét az asztalhoz húzva... Nem tudom új korában milyen volt, de szerintem megint szép lett. Aranyos, romantikus és az enyém...

És most essen pár szó a technikai szünetről is...

Az én édes kiscicám leverte az asztalról az imádott fényképezőgépemet, ami szerencsétlen módon az optikájára esett. Behalt rajta a zoom, így  használhatatlan lett a masinám. Mehetek vele a szervizbe. Vagy javítható vagy nem...
 Majd kiderül. Minden esetre addig nem tudok fényképezni, így szünetel a fényképezés... Nem örülök neki, de ez van.

NARANCSOS MADÁRTEJ

Kissé túlvásároltam magam az ünnepekre tojásból és több mint a fele megmaradt. Muszáj voltam tojás mentő akcióba lendülni, nehogy aztán rám romoljon, közel 50 db. tojás. Főztem belőle tojáslevest, tojásos nokedlit, meg ettük tükörtojásnak is. Hogy desszert is készüljön a regimentből, főztem egy finom madártejet, amit a narancs ízével tettem különlegessé. Annyira nem volt feltűnő benne a citrus íze, de egy kissé azért még kellemesebbé varázsolta az amúgy is finom desszertet...

Hozzávalók 4 személyre: 5 db. tojás, 1/2 liter zsíros tej /3,6 % /, 1 csomag vaníliás cukor, 8 dkg cukor, 1 csipet só, 1 narancs leszűrt leve és reszelt héja.

A tojásokat szétválasztjuk, 3 db fehérjét 3 dkg cukorral és egy csipet sóval nagyon kemény habbá felverjük. A tejben elkeverjük a megmaradt cukrot, a vaníliás cukrot, az 5 tojás sárgáját és a narancs levét. Állandó kevergetés mellett, lassú tűzön felfőzzük és besűrítjük. Mikor kellően megsűrűsödött, lehúzzuk a tűzről és letakarva kissé kihűtjük, hogy ne legyen forró. Közben a felvert habot nyomózsákba tesszük és sütőpapírral bélelt tepsire, fél citrom nagyságú halmokat nyomunk. 4 percre betesszük őket a 200 C-os sütőbe, hogy megszilárduljanak. A madártejet kelyhekbe vagy tálkákba kiadagoljuk, rátesszük a megsült tojáshabokat és megszórjuk a narancs reszelt héjával. Hideg helyen kihűtve, vagy langyosan tálaljuk...

CSÍPŐS HAL-SALSA

Halat! Mert jó falat! Imádom a halat, ez köztudott. Legyen az édes vízi vagy tengeri, nekem teljesen mindegy. Még a szálkáikkal is megbékéltem, olyannyira nagy a szerelem... Habár amióta rákaptam a harcsa húsára, azóta ezt a halat jobban kedvelem mint a többit. Szerintem pont olyan változatosan el lehet készíteni egy hal ételt, mint bármilyen hússal készült ételt. A legegyszerűbb módja, ha grillen vagy serpenyőben egyszerűen csak megsütjük, a' la nature... De finom paprikás lisztben vagy bundázva kisütni. És akkor nem említem azokat a fogásokat, amikor kap a hal valamilyen szószt a "derekára". Most egy szintén nagyon egyszerű elkészítést hoztam, amit egy külföldi oldalon találtam. Sajnos csak a képet láttam, így az alapján állítottam össze az ételt. Nagyon finom lett, igazi könnyed hal-fogás!

Hozzávalók 4 személyre: 1 kg szálkamentes fehér halhús / harcsa /, 1 bögre rizs, 1 kápia paprika, 1 csomag újhagyma, 1-1 doboz konzerv vörös bab illetve morzsolt kukorica, 1 érett avokádó, pár kanál olaj, só, bors, 1 magozott chili paprika. A bundázáshoz: liszt, tojás, citromborsos zsemlemorzsa. Öntet: 1 dl olaj, 2 lime leve, só, bors, 1 aprított és kimagozott chili paprika.

Először a halat készítjük el. Megmossuk, szárazra törölgetjük, majd besózzuk és kétujjnyi széles szeletekre felvágjuk. A 1 csésze zsemlemorzsába elkeverünk egy evőkanál citromborsot, majd ahogy szokás, a halszeleteket bepanírozzuk. Olajban, pirosra-ropogósra kisütjük. Itatós papírra szedjük őket és félretesszük. A rizst enyhén sós vízben megpároljuk és azt is félre tesszük. Ez után készítjük el a "salsát". Az újhagymát felkarikázzuk, a paprikát és a chilit pedig apró kockára felvágjuk. Kevés olajat forrósítunk és hirtelen lepirítjuk benne a hagymát, a paprikát és a magozott chili paprikát. Erős tűzön kevergetjük, vigyázva nehogy lekapjon. A babot és a kukoricát leöblítjük és azt is hozzáadjuk a piruló alaphoz. Néhány percig együtt pirítjuk az egészet. Ez után levesszük a tűzről és hozzákeverjük a rizst, és a felkockázott avokádót is. Egy nagy tálba átszedjük az egészet és a halhúst rácsipkedjük. Az öntettel meglocsolva, forrón tálaljuk az ételt.

HÁROMSAJTOS TÚRÓKORONG

Húsvétkor nem csak édes süteményeket szokás sütni, hanem finom sós falatokat is, amivel meg lehet kínálni a verselő, megfáradt locsolókat. Már ha jönnek... Most valami kiadósra gondoltam, így nem magas pogácsákat sütöttem, hanem vékony, ropogós lapocskákat. Tetejükön jó sok sajttal. 

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 25 dkg túró, 3 evőkanál tejföl, 1 csapott evőkanál só, 15 dkg reszelt sajt vegyesen / cheddar, vörös cheddar, trappista /. Tetejére: felvert tojás, 15 dkg reszelt sajt vegyesen.

A tészta hozzávalóit tálba tesszük és alaposan összegyúrjuk. Lisztezett felületen nagyon vékony lappá kinyújtjuk / 2 mm. /, majd közepes méretű pogácsa szaggatóval kiszaggatjuk / 3-4 cm /. A lapocskákat sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk, tetejüket felvert tojással lekenjük és a vegyes reszelt sajt keverékkel megszórjuk.

 Előmelegített sütőben, 200 C-on arany barnára kisütjük. Langyosra hűlve kínáljuk.

SÁRGARÉPÁS TORTÁCSKA

Eddig kimaradt az életemből a répatorta. Hogy miért, fogalmam sincs. Annyira nem vonzott, de ha tudom, hogy ez ilyen finom, hát biz' Isten nem várok vele idáig. Finom, puha és a dióval egyszerűen mesteri. Úgy hogy ha Húsvét, akkor legközelebb is "répatorta"...! Hogy egy kicsit emeljem a tortácskák ünnepi fényét, ráültettem pár édes kiskacsát, hiszen ők is résztvevői a tavaszi kavalkádnak...

Hozzávalók 12 db. tortácskához: 10 dkg barna cukor, 5 dkg cukor, 1 dl étolaj, 2 tojás, 14 dkg finom liszt, 5 dkg durvára vágott dió, 1/2 zacskó sütőpor, csipet őrölt fahéj, 1/2 narancs reszelt héja, 20 dkg reszelt sárgarépa, csipet só. Továbbá: fehér, sárga és piros marcipán.

A sárgarépákat meghámozzuk és sajtreszelőn lereszeljük. A kétféle cukrot az olajjal elkeverjük, majd egyenként hozzákeverjük a tojásokat is. Durvára törjük a diót, majd egy tálban összekeverjük a lisztet, a diót, a csipet sót, a sütőport, és a fahéjat. Elkeverjük. A száraz hozzávalókat, összekeverjük a nedves hozzávalókkal, majd a végén belekeverjük a reszelt sárgarépát is. A kész masszát a muffin-formákba öntjük, és sütőben kb. 35 perc alatt készre sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük a tésztát, hogy valóban átsült-e. Mikor megsült, rácsra tesszük őket, kihűtjük és a marcipánnal feldíszítjük.

ÖNTÖTT MÁKOS PITE

Ha már volt a blogon Öntött túrós pite, akkor jöjjön most a mákos verzió is. Mákkal is nagyon finom, mondhatom... A diós változat még hátra van, egyszer úgy is ki szeretném majd próbálni. Arra ügyeljünk, hogy a mák friss legyen, mert ezzel úgy jártam, hogy az első adag a kutyusoké lett, ugyanis a mák olyan avas volt, hogy ehetetlenné varázsolta az egész tepsi süteményt. Dupla munka lett és bosszúság... Szóval a mákra nagyon oda kell figyelni! Szeretem ezt az "öntött" verziót, mert elég kényelmes és hamar össze lehet állítani az egészet. Kimondottan finom, szaftos sütemény a délutáni teához vagy kávéhoz. És még a vendégek is nagyon szeretik...

Hozzávalók a tésztához: 6 tojás sárgája, 12 evőkanál cukor, 18 evőkanál olaj / kb. 120 gr. /, 18 evőkanál tej / kb. 120 gr. /, 12 evőkanál liszt / kb. 16 dkg. /, 1 kávéskanál sütőpor, csipet só.

 

 Mielőtt a tésztát kikevernénk, érdemes a tálat lemérni üresen, mert a masszát majd pontosan el kell feleznünk. A tojásokat szétválasztjuk, majd a sárgájákat fehéredésig keverjük a cukorral. Ezután hozzáadjuk az olajat, a tejet és elkeverjük. Ez után hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet is. Alaposan, simára keverjük a masszát. Kivajazunk és liszttel meghintünk egy kb. 20X30 cm-es tepsit és a fele mennyiségű masszát belesimítjuk. 175 C-on, kb. 10 perc alatt elősütjük benne a tésztát. Közben elkészítjük a tölteléket.

Töltelék: 25 dkg darált mák, 4 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1/2 bio citrom reszelt héja, 1 dl tej. 

A hozzávalókat kikeverjük, majd az elősült tészta tetejére kanalazzuk, elsimítjuk, hogy mindenhova jusson, majd ráöntjük a töltelék tetejére a másik fele tésztát. Vissza tesszük a sütőbe és készre sütjük a süteményt. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e rendesen. Rácsra téve kihűtjük, kockára felvágjuk, majd porcukorral meghintve tálaljuk a süteményt.

 

 

 

 

KLASSZIKUS BAGETT

Imádom a friss és ropogós, vastag héjú kenyereket. Sajnos... Nekem tökéletesen megfelelnek csak úgy magukban is, ahogy kikerülnek a sütőből, egy csipet sóval... Ha van hozzá házi vaj, akkor az már maga a gasztronómia csúcspontja számomra. Törni belőle, morzsálni és elmajszolni... Amúgy többnyire akkor szoktam ilyen fajta kenyeret sütni, amikor például olyan ételt főzök, amihez elengedhetetlen a friss kenyér : sólet, pörkölt vagy éppen egy tartalmas, sűrű leves, mint a bab, a gulyás vagy a ragu... Ehhez a kenyérféléhez csak három hozzávaló kell : liszt, víz és élesztő... Szerintem elronthatatlan!

Hozzávalók: 3,5 csésze liszt, 1,5 csésze víz, 1/4 kocka friss élesztő, ízlés szerint só és cukor.

Az élesztőt felfuttatjuk egy kevéske langyos-cukros vízben. Közben a lisztet tálba szitáljuk, majd hozzáadjuk a többi langyos vizet, a felfutott élesztőt és ízlés szerint a sót és a cukrot. Közepesen kemény kelt tésztát dagasztunk belőle. Meglisztezzük a tetejét, majd meleg helyen, letakarva a kétszeresére kelesztjük a tésztát. Mikor megkelt, lisztezett felületre borítjuk, lazán átgyúrjuk, szétterítjük, majd összehajtogatjuk a tésztát mint a pogácsát szokás. A tésztát három részre vágjuk és mindegyik részt hosszúkás formára húzkodjuk-igazítjuk. A kész bagetteket egy sütőpapírral bélelt tepsire átrakosgatjuk, majd ollóval bele-bele nyisszantunk a rudakba. Letakarjuk és még 1/4 órát kelesztjük. Közben előmelegítjük a sütőt és az aljába teszünk egy vízzel teli tálkát. A bagetteket vízzel lepermetezzük és a forró sütőben kb. 25 perc alatt szép pirosra, ropogósra megsütjük. Olyan egyszerű és olyan finom!

ALUDTTEJES SODORT KIFLI

Ha hétvége, akkor induljon  a nap egy remek péksüteménnyel! Szombat vagy vasárnap reggel, olyan szívesen állok neki tésztát dagasztani, főleg amióta meg van a szuper masinám a KitchenAid-em. Szinte nem is lesz tésztás a kezem, mert nem kell hozzá nyúlnom. A receptjéért sem mentem messzire, csak Limara pékségéig. Tőle van, mert szeretem az alkotásait. Nagyon jó az összetétele tésztának, könnyű vele dolgozni, és álom formázni. Szóval nagyon finom kifli lett belőle...Házi vajjal és friss tejjel a legjobb reggeli. Nem is kell hozzá más. Ajánlom megkóstolni!

Hozzávalók  kovászhoz: 2 dl langyos víz, 1 dkg élesztő, 20 dkg liszt. Tészta hozzávalói: kovász, 40 dkg liszt, 2 dl aludt tej, 2 kávéskanálsó, 1 kávéskanál cukor, 5 dkg vaj.

Előző este elkészítjük a kovászt: A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk az élesztőt és a langyos vizet. Elkeverjük, majd letakarjuk. Másnap használjuk fel. Másnap tálba szitáljuk a többi lisztet, hozzáadjuk a többi hozzávalót, a kovászt és lágy kelt tésztát dagasztunk belőle. Ha már nem ragad, akkor van készen. Liszttel meghintjük a tészta tetejét, majd letakarva kb. 40 percig kelesztjük. Mikor megkelt, lisztezett lapra borítjuk és elosztjuk a tésztát 10 részre. Gombócot formálunk belőlük és 15 percet pihentetjük. Pihentetés után mindegyik gombócot ketté vágjuk és a darabokból sodrunk egy kb. 30 cm-es rudat. A két rudacska végeit összecsippentjük és összetekerjük a tésztát. Az összetekert rudak végeit ellentétes irányba megsodorjuk, majd kiflit formázunk belőle. A kész kifliket sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk és letakarva 20 percet kelesztjük. Mikor ismét keltek a kiflik, vízzel lepermetezzük őket és mehetnek az előmelegített 180 C-os sütőbe sülni. Mikor szép pirosak és megsültek, kivesszük őket és ismét vízzel lepermetezzük mindegyiket. Kihűtjük és máris tálaljuk. Tea vajjal és tejjel a legfinomabb.