Ilyen volt és ilyen lett...
Elöljáróban el kell mondjam, hogy megemelem az összes kalapomat a restaurátorok előtt, akik régi, ócska, lepusztult bútorokból, csodát alkotnak. Történt velem nem is olyan rég, hogy egy ismerősnél járva, megpillantottam egy ócska kis padocskát a lépcsőházban. A sarokban állt elnyűve, tele pakolva nehéz, amolyan tipikus lépcsőházi cserepes virágokkal... Hogy, hogy nem, megláttam benne a szépségét, a kecsességét és "gyermeki énjét". Eredetét nem ismerem azóta sem, de biztos vagyok benne, hogy egy ügyes kezű asztalos nagypapa készítette, az unokáinak a régi időkben. Igazi, faragott gyerek-padocska. Ott állt szegény ütött-kopottan, idejét múlva, szomorú állapotban. Arra gondoltam, hogy ennél azért jobb sorsra lenne érdemes, így akcióba lendültem. Megkértem az ismerősömet, csengessünk be a gazdájához, hátha megválik tőle, némi anyagi szolgáltatás ellenében. Szerencsém volt, nem nőtt a szívükhöz eme kedves padocska, így nyomban az enyém lehetett. Nagyon örültem neki, biztos voltam benne, hogy szépen rendbe hozom majd, hogy aztán a régi fényében tündökölhessen újra. Az elszántság nagy volt, sőt még a tudás is, bár be kell valljam, soha életemben nem csináltam még ilyen munkát. Gondoltam mit nekem a csiszolás meg a festés, menni fog az pikk pakk alatt... Persze, naivan ezt gondoltam. Akkor szembesültem az igazsággal, amikor kezemben a csiszolópapírral, nem jutottam egyről a kettőre. Húztam-vontam a dörzspapírt, de a festék az Istenért nem akart megmozdulni rajta... Sehogy nem akarta az igazságot, az amúgy is már pattogzó festék... Külső segítséget voltam kénytelen igényelni. Jancsikám hozta a fúrógépet drótkoronggal, a flexet csiszolókoronggal, meg mit tudom én még miféle inkvizíciós készülékeket, ami aztán segített megszabadítani a padot, a nem oda illő festékrétegektől. Pár napig eltartott a munka, volt csiszolás, hol így, hol úgy. A végére aztán csak sikerült és ott díszelgett a padocska fáig letakarítva. Ez után jöhetett a festés. No, ne gondoljátok, hogy aztán az is simán ment! Az Ikea-ban vásárolt fehér antik pác, olyat művelt, amit még nem láttam. Ahogy kentem a fát, úgy túrósodott a festék az ecseten. Gondolom kioldott még a fából valami szert, ami megkötött az ecset szálain. Ezt nem akartam elhinni! Tehát: festék nem jó, új kell! Vizes-bázisú. Lett is... Festettem, csiszoltam, majd megint festettem és újból festettem. A végén pedig jöhetett a szalvéta-technika, szép rózsákkal. Hát ilyen lett az én aranyos kis padocskám. A kislányom már be is fogta, azon írja a leckéjét az asztalhoz húzva... Nem tudom új korában milyen volt, de szerintem megint szép lett. Aranyos, romantikus és az enyém...
És most essen pár szó a technikai szünetről is...
Az én édes kiscicám leverte az asztalról az imádott fényképezőgépemet, ami szerencsétlen módon az optikájára esett. Behalt rajta a zoom, így használhatatlan lett a masinám. Mehetek vele a szervizbe. Vagy javítható vagy nem...
Majd kiderül. Minden esetre addig nem tudok fényképezni, így szünetel a fényképezés... Nem örülök neki, de ez van.
Majd kiderül. Minden esetre addig nem tudok fényképezni, így szünetel a fényképezés... Nem örülök neki, de ez van.
Szép lett a padocska, meg is dolgoztál akkor vele:) Reméljük, hogy javítható a géped:)
VálaszTörlésIstenem, de szép! Nagyon ügyes vagy! Nekem a Cromofag segített, amikor a nagyi szekrényét újítottam fel. Utána a schellakk felkenése már gyerekjáték volt.
VálaszTörlésNagyon szép lett a padocskád :) Tudom, hogy milyen hatalmas meló lehetett, mert néha én is művelek hasonlókat, de olyan jó érzés a tudat, hogy ezt az ember lánya művelte :)
VálaszTörlésNem lesz olcsó mulatság a géped megjavíttatása :(
Nagyon ügyes vagy, de ezen nem is csodálkozom! :)) Csodás lett a padocska! Remélem a gépedet meg lehet "gyógyítani"!!
VálaszTörlésEz igy van bizony...jönnek esetek amit néha találunk, nekünk egy kincset látunk benne, és gondolom sok régi szép emlékek is! Nálam is előfordultak ilyen esetek amikor találtam valami szép darab dolgot és bizony egy kincs lett belőle!
VálaszTörlésNagyon szépen restauráltad az aranyos padocskát, és remélem hogy sok szép emlékeitek lesz vele...egy uj életet adtál ennek a szegény elhanyagult padocskának. Remélem a gépedet helylre tudják hozni!
Hű, a gépet nagyon sajnálom...
VálaszTörlésA padodba viszont szerelmes lettem, teljes egészében az én stílusom. Ráadásul amilyenre elkészítetted... na, az is pont az én ízlésem. Szóval irigy vagyok, na. :o)