~ DIÓS KOCKA ~

 

Eltelt az idei Karácsony. Szerintem nem vagyok egyedül azzal a ténnyel, hogy valamiből túlvásároltam magamat. Szerencsére ez most csak a dióvásárlásomra vonatkozott. Sütöttem diós bejglit, diós kifliket, de mégis maradt belőle egy süteményre való adag. Nem szeretem sokáig tárolni a diót, mert megavasodik, vagy ha hűtőben tárolódik, átvehet szagokat... Lényeg, hogy a sütemények elfogytak, kedvem is volt még sütni, így elkészült ez a finom, omlós diós kocka. 

Hozzávalók a tésztához: 200 gr. sima liszt, 100 gr. rétesliszt, 100 gr. cukor, 1/2 csomag sütőpor, 1 csipet só, 170 gr. vaj, 2 tojás sárgája, 5 kanál tej. Töltelék: 200 gr. darált ió, 150 gr. liszt, 160 gr. cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 100 gr. olvasztott vaj, 1/2 csomag sütőpor, 200 ml. langyos tej, 1 Bio citrom reszelt héja, 2 tojás felvert habja, 1 kiskanál vanília aroma. Tálaláshoz: porcukor.

A tészta hozzávalóit tálba mérjük és gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk belőle. A tésztá pontosan elfelezzük, gombócot készítünk belőle, majd folpackba csomagolva betesszük a hűtőbe fél órára pihenni. Közben elkészítjük a tölteléket. A töltelék hozzávalóit egy tálba mérjük, elkeverjük, majd a végén lazán hozzáforgatjuk a tojáshabot is. A tésztát lisztezett felületen kinyújtjuk kb. 20 x 25 cm-es tepsi nagyságúra. Zsírral kikent és liszttel meghintett tepsi aljába tesszük az egyik kinyújtott tésztalapot, majd rákenjük a tölteléket és elsimítjuk. Erre jöhet a másik tésztalap. Kissé óvatosan lenyomkodjuk, majd villával megszúrkáljuk. A sütemény mehet a 175 C°- fokos sütőbe sülni, kb. 35-40 percig. Sütés után teljesen kihűtjük a süteményt, majd felkockázzuk és porcukorral meghintve tálaljuk. 

~ POSÍROZOTT KÖRTE GÖRÖG JOGHURTTAL ~

 

Ősz van, gyönyörű ősz... A barna minden színében pompázik a természet. Pihenni vágyik a világ. A piacok telis-tele vannak az ősz kedvelt gyümölcseivel, zöldségféléivel. Ilyenkor még jobban szerepet kapnak a csonthéjasok is, mint pl. a dió, mogyoró, a mandula vagy a pisztácia. Bár az utóbbi nálunk most kezd elterjedni. Szóval, ha ősz, akkor alma és körte. Most az utóbbival készítettem egy nagyon izgalmas és felettébb ízletes desszertet. Egy tartalmas főétel után, langyosan, édesen, szuper választás lehet. A fűszeres, félig főtt körte, a selymes joghurt, az édes szirup és a pirult dió harmóniája mesés egységet alkot. Kóstold meg, nem fogod megbánni!

Hozzávalók 4 szemlyre: 4 db. kemény körte, 1 nagyobb Bio citrom, 4-5 kanál barna cukor, 2 db. fahéj rúd, 1 csipet só, 500 gr. görög joghurt, 2 evőkanál méz, 1 marék dió.

A körtéket megmossuk és zöldséghámozóval vékonyan meghámozzuk. A szárát ne törjük ki, az aljáról pedig vágjuk ki kissé a csumáját. Éppen csak annyira, hogy megálljon majd a talpán. Vegyünk egy akkora lábost, amibe a négy körte éppen, hogy elfér. Töltsünk rá annyi vizet, hogy ne lepje el teljesen a körtéket. A citromot mossuk meg, vékonyan hámozzuk le a héját és dobjuk a körtékhez. A barnacukrot szórjuk a körtékre, a csipet sóval és a két fahéj rúddal együtt, majd nyomjuk bele a citrom levét is. 

Fedő alatt forraljuk fel, majd vegyük kisebb lángra és 15 percig pároljuk a gyümölcsöt. Mikor letelt a főzési idő, a körtéket száruknál fogva emeljük ki egy tányérra. A megmaradt főzővizet fedő nélkül redukáljuk vissza a negyedére. Közben adjuk hozzá a mézet. Amikor kihül a lé, olyan sűrűnek kell lennie mint a méznek. Amíg fő a körte és redukálódik a lé, addig a joghurtot egy gézzel bélelt szűrőbe öntsük ki, majd várjuk meg míg lecsöpög róla a savó és krémes állagú nem lesz. A diót száraz serpenyőben pirítsuk meg és vágjuk apróra. Tálaláskor a desszertes tányérokra osszuk el a sűrű görög joghurtot, ültessük rá a körtéket, majd locsoljunk szirupot és szórjunk rá pirított diót. Langyosan tálaljuk. Mennyei!

~ KIJEVI KRÉMES ~

 

 Nagyon rég sütöttem tepsis süteményt, ezért éppen itt volt már az ideje. Ezt a krémest már régóta terveztem megsütni, de valahogy ez idáig váratott magára. Ez olyan régimódi nagymama féle sütemény. A lapokat külön kell megsütni tepsi hátán, erre csak a mamák voltak képesek, ennyit macerálni a konyhában. Végül is megéri a fáradtságot, mert baromi finom sütemény, tele pirult dióval és puha, selymes vanília krémmel. Pihentetni muszáj, ezért is kissé hosszadalmas, mire élvezhetjük az ízeit. Süsd meg, megéri! Ünnepi desszert, főleg, hogy most közeleg az év vége.

Hozzávalók a tésztához: 400 gr. liszt, 120 gr. porcukor, 80 gr. tea vaj, 1 tasak sütőpor, 1 csipet só, 4 tojás sárgája, 1/2 pohár tej. Továbbá: 5 tojás fehérje, 120 gr. porcukor, 250 gr. vágott dió. Kém: 500 ml. tej, 5 evőkanál liszt, 1 tojás sárgája, 200 gr. puha vaj, 120 gr. porcukor.

A tészta hozzávalóit tálba mérjük, majd tésztát gyúrunk belőle. Fóliába csomagolva, 1 órára a hűtőbe tesszük dermedni. Mikor lehűlt, 3 részre osztjuk a tésztát és egyenként kb. 20x30 cm-es lapokká nyújtjuk ki lisztezett zsírpapíron. A tojásfehérjéket habbá verjük a porcukorral, majd kiadagolva 3 részre, rákenjük a nyers tésztalapokra, a vágott dióval pedig megszórjuk a habok tetejét. Egyenként megsütjük őket kb. 15 perc alatt 180 C°-fokos sütőben. A megsült, kész lapokat kihűtjük. Míg sülnek a tésztalapok, addig elkészítjük a krémet. A tejből, a lisztből és a tojás sárgájából sűrű krémet főzünk, majd kihűtjük. A puha vajat kihabosítjuk a porcukorral majd a főzött krémmel kikeverjük. Nincs más hátra, mint a sütemény összeállítása. Veszünk egy diós lapot, rákenjük a krém felét, majd jöhet rá egy diós lap és a krém másik fele. A végén rá illesztjük a harmadik lapot is, és kissé lenyomkodjuk a süteményt. Le fóliázzuk és 5-6 órára, vagy egy egész éjszakára pihenni tesszük. Másnapra átpuhul és mennyei finom lesz. Hosszúkás szeletekre felvágva, porcukorral meghintve tálaljuk. 

~ SZATMÁRI SZILVÁS ~

 

Megint tavasz..., imádom! Végre feléled a természet, megújul minden, kizöldülnek a fák, szebben süt a nap, talán az emberek is levetik a búskomorságukat ebben a viharvert időkben. Egyre melegebb a levegő hőmérséklete is, és ez annyira jól esik, szinte simogat a meleg fény. Meglapult egy leveles tészta a hűtőmben, majdnem elfelejtkeztem róla. Elvileg házi krémest akartam sütni, de valahogy ez elmaradt. Nehogy kárba vesszen, gyorsan sütöttem egy kis szatmári szilvalekváros-diós süteményt. A szilvalekvár karácsonyi maradvány, még fel sem lett bontva. Jó sűrű, igazi bográcsban készült finomság. Mivel cukrot nem tartalmaz, kissé savanykás, úgy hogy nekem kellett egy kis barna cukor az édesítéséhez. Természetesen ez opcionális, ízfüggő. Pillanatok alatt elkészül és igazi vendégváró, apró batyuk lesznek. Frissen, ropogósan mennyei sütemény.

 

 

Hozzávalók: 1 csomag friss leveles tészta, 12 púpos evőkanál nagyon sűrű, szatmári szilvalekvár, 12 db. fél dióbél, ízlés szerint barna cukor. Tálaláshoz: porcukor.

 

 

A tésztát kitekerjük és felvágjuk 12 / 3 x 4 / db. egyforma kockára. Veszünk egy 12-es muffinsütő tepsit és pohár segítségével belehelyezzük a formákba a tésztakockákat. Mindegyik tésztamélyedésbe teszünk 1-1 evőkanál sűrű lekvárt és a tetejére teszünk 1-1 felezett dió darabkát. A tészta négy csücskét összecsippentjük. A sütőt előmelegítjük 220 C°-fokra, és betesszük a süteményt sülni. Mikor szép pirosra, ropogósra megsült, kivesszük és kihűtjük. Tálaláskor porcukorral meghintve kínáljuk. 

~ HORTHY KORMÁNYZÓNÉ POGÁCSÁJA ~

 

Anyukám réges régi recepfüzete rejtette ezt a "pogácsa" receptet. Bár nem tudom miért pogácsa a neve, de, hogy kiokosodjak, utána jártam a dolognak. Ezt találtam róla...

Hogy Horthy Miklós a nép gyermeke volt-e, vagy a polgári életmód vonzásában élt, jól ábrázolja kedvenc ételeinek listája. Egy 2009-es árverésen bukkantak rá feleségének, Purgly Magdolnának receptfüzetére. Ebben főként egyszerű ételek szerepeltek, mint a halászlé vagy a szalontüdő. Azonban túlnyomórészt édességeket tartalmazott: számos felfújt, vajassütemény és torta receptjét jegyezte fel Horthyné. Purgly Magdolna receptfüzetét egyébként 140 ezres kikiáltási áron bocsátották árverésre 2009. november 7-én. Olyan történelmi jelentőséggel bír a feljegyzés, amely Horthy kedvenc ételeit tartalmazza, hogy rögtön védetté nyilvánították. In nomine Dei Horthyné Purgly Magdolna, Pola, 1910. február 1. – ez olvasható a füzet elején. A dátum egyben a gyűjtés kezdetét is jelenti. A füzet 308 receptet tartalmaz, melyek közt az első a párizsi szelet, utolsó pedig a rácsos kenyér. Érdekes fogása a receptkönyvnek a kormányzó kedvenc pogácsája, ami valójában inkább hasonlít egy édes bejglire.

Nagyon finom sütemény. Egy pohár tejjel, a legjobb uzsonna. 

Hozzávalók: 300 gr. liszt, 20 gr. friss élesztő, 100 ml. tej, 150 gr. vaj, 3 evőkanál porcukor, 2 tojás sárgája, 1 csipet só, 1/2 citrom reszelt héja. Töltelék: 200 gr. darált dió, 30 gr. keserű kakaópor, 200 gr. cukor, 3 tojás fehérje. Lekenéshez: 1 tojás sárgája.

Az élesztőt a tejben egy csipet cukorral felfuttatjuk. Egy tálba szitáljuk a lisztet, majd elkeverjük benne a cukrot, a csipet sót és a reszelt citromhéjat. Hozzáadjuk a felfutott élesztőt, a puha vajat, a tojások sárgáját és lágy kelt tésztát gyúrunk belőle. Letakarjuk és egy órát kelesztjük. Mikor megkelt, két részre osztjuk a tésztát és kinyújtjuk mindkettőt kb. 20x30 cm-es lapokra. A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá felverjük. A diót ledaráljuk, majd hozzákeverjük a kakóport, a cukrot, kikeverjük. A végén lazán beleforgatjuk a tojásfehérje habját. A tölteléket felét a tészta egyik hosszanti részére csíkban betöltjük, majd feltekerjük, mint a rétest szokás. Így teszünk a másik tésztalappal is. Egy éles késsel kétujjnyi vastagra felvágjuk a tésztarudakat. Egy sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk a süteményeket, majd lekenjük a maradék tojássárgájával. 

A sütőt előmelegítjük 175 °C-fokra, majd kb. 25 perc alatt szép pirosra megsütjük benne a pogácsákat. Sütés után rácsra tesszük a tepsit és kihűtjük. Tálaláskor kevés porcukorral meghintve tálaljuk. Hideg tejet vagy tejeskávét kínálunk mellé.