Megint tavasz..., imádom! Végre feléled a természet, megújul minden, kizöldülnek a fák, szebben süt a nap, talán az emberek is levetik a búskomorságukat ebben a viharvert időkben. Egyre melegebb a levegő hőmérséklete is, és ez annyira jól esik, szinte simogat a meleg fény. Meglapult egy leveles tészta a hűtőmben, majdnem elfelejtkeztem róla. Elvileg házi krémest akartam sütni, de valahogy ez elmaradt. Nehogy kárba vesszen, gyorsan sütöttem egy kis szatmári szilvalekváros-diós süteményt. A szilvalekvár karácsonyi maradvány, még fel sem lett bontva. Jó sűrű, igazi bográcsban készült finomság. Mivel cukrot nem tartalmaz, kissé savanykás, úgy hogy nekem kellett egy kis barna cukor az édesítéséhez. Természetesen ez opcionális, ízfüggő. Pillanatok alatt elkészül és igazi vendégváró, apró batyuk lesznek. Frissen, ropogósan mennyei sütemény.
Hozzávalók: 1 csomag friss leveles tészta, 12 púpos evőkanál nagyon sűrű, szatmári szilvalekvár, 12 db. fél dióbél, ízlés szerint barna cukor. Tálaláshoz: porcukor.
A tésztát kitekerjük és felvágjuk 12 / 3 x 4 / db. egyforma kockára. Veszünk egy 12-es muffinsütő tepsit és pohár segítségével belehelyezzük a formákba a tésztakockákat. Mindegyik tésztamélyedésbe teszünk 1-1 evőkanál sűrű lekvárt és a tetejére teszünk 1-1 felezett dió darabkát. A tészta négy csücskét összecsippentjük. A sütőt előmelegítjük 220 C°-fokra, és betesszük a süteményt sülni. Mikor szép pirosra, ropogósra megsült, kivesszük és kihűtjük. Tálaláskor porcukorral meghintve kínáljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése