Amióta bejött ez a karantén, azóta itthon készül a kenyerünk. Megszoktuk a saját ízű kenyeret, szinte nem is veszünk bolti készítésűt. Két napig biztos kitart, de volt, hogy háromig is. Persze ez attól függ, milyen ételeket eszünk, amihez kell, vagy éppen nem kell kenyér. Frissen extra ropogós, konkrétan alig lehet abba hagyni az evését, másnapra a héja megpuhul, de úgy sem veszt az élvezeti érzékén. A tésztáját nem kell agyon dagasztani, csak egy fakanállal összeállítani pár perc alatt. Máris írom, hogyan készül... Csak kóstold meg egyszer, tuti a rabja leszel.
Hozzávalók 2 kenyérkéhez: 550 gr liszt, 400 ml langyos víz, 1/2 kocka friss élesztő, 1 kanál olaj, 1 evőkanál cukor, 1 evőkanál só.
A lisztet egy tálba szitájuk és belekeverjük a sót, hogy majd az élesztő ne érintkezzen vele direkt módon. Egy tálba öntjük a langyos vizet, majd belemorzsoljuk az élesztőt és hozzáadjuk a cukrot. Elkeverjük és 10 percre letakarjuk, hogy egy kissé felfusson. A felfutott élesztős vizet és az olajat a liszthez adjuk és fakanállal csak addig keverjük, amíg nagyjából összeáll az egész. Kissé keményebb galuska-tészta állagúnak kell lennie. Ekkor liszttel kissé meghintjük a tészta tetejét, majd betesszük a mikróba, zárt térbe, hogy megkeljen. Kb. 30-35 perc alatt szinte kifut majd a tálból. Ekkor lisztezett kézzel, lisztezett lapra borítjuk, elfelezzük, lazán két tészta csíkot készítünk belőlük. Ellentétes irányban csavarunk rajta kettőt és máris átemeljük őket egy sütőpapírral bélelt tepsire.
Hideg sütőbe toljuk, úgy kapcsoljuk rá a hőt. 180 C°-fokon szép pirosra, ropogósra megsütjük a kenyereket. Rácsra átemeljük őket és úgy hűtjük ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése