"HIDEGTÁL" TORTA

Hívhatnánk úgy is, hogy "pasitorta", mert ugye a férfiak inkább a sós ízekért vannak oda, mintsem az édesért... Legalábbis az én Jancsim igen. Mondjuk ez a torta pont nem neki készült, de mindegy... / Halkan megjegyzem, nem szereti a majonézt.../ Szóval ez egy sós torta, sonkával, tojással, sajttal és tartárral. A legjobb helye, egy büfé asztalon van, sok pirítóssal és koktél paradicsommal... Nagyon finom és különleges.

Hozzávalók egy kicsi tortaformához: 1 doboz egész gombakonzerv, 25 dkg jó minőségű füstölt-főtt sonka, 3 db. kemény tojás, 25 dkg francia saláta alap / sárgarépa, zöldborsó, burgonya/, petrezselyemzöld, 1/2 liter tartármártás, 1 csapott evőkanál zselatin, 20 dkg Trappista sajt. Tálaláshoz: pirítós kenyér, koktélparadicsom.

A tortaforma alját kibéleljük folpakkal, majd kirakjuk az egész gombákkal. A résekbe teszünk egy pár levélke petrezselyem levelet. A zselatint egy fél kupica vízben összemelegítjük, majd a szoba hőmérsékletű tartármártásba elkeverjük. A franciasaláta alapot sós vízben puhára főzzük és kihűtjük. A formában lévő gombára kenünk egy pár kanál tartárt majd rátesszük a franciasaláta alapot. Erre is teszünk tartárt, majd jöhet a vékony csíkokra felvágott sonka. A sonka rétegre is teszünk tartárt. Ez után jöhetnek a főtt tojás karikák is. Erre is tartár kerül. A végén pedig zárásként jöhet rá a reszelt sajt. A formán túllógó fóliával betakarjuk a tortát, kissé lenyomjuk, majd mehet a hűtőbe dermedni egy éjszakára. Másnap tálra borítjuk a tortát, lehúzzuk róla a fóliát és máris tálalhatjuk. Tortaszerűen szeleteljük, pirítóssal és koktélparadicsommal tálaljuk.

Illéskrisz Konyhája

OLIVÁS CIABATTA

Ismét egy zsemle, illetve ha jól akarom megfogalmazni, akkor egy kerekre igazodott ciabatta... Még hozzá oliva bogyós. Senki nem szereti az olivát itthon, csak én. Mégis, mire haza értem délután, egy darab nem volt belőle... Lehet rájöttek, hogy emberi fogyasztásra alkalmas és ehető az oliva?!... Ez a recept tipikusan, amolyan "lusta asszony" zsemle. Nem mintha én az volnék, de ezzel tényleg nem kell sokat bajlódni. Nem kell dagasztani, gyömöszölni a tésztát, hanem csak nemes egyszerűséggel fakanállal nagyjából összekeverni. Aztán mehet bele a felaprított oliva bogyó és letakarva a pihenés. Mi is, ha van egy jó könyv...

 Hozzávalók: 3 csésze liszt, 2 kanál olaj, 1 kávéskanál só, 1 mokkáskanál cukor, 1/3 kocka élesztő, 1/2 dl tej, 1,5 csésze meleg víz, 10 szem fekete olivabogyó. 

Az élesztőt egy kevéske tejben felfuttatjuk, majd a lisztet tálba téve és hozzáadva a többi hozzávalót, sűrűbb galuska tésztát keverünk a tésztából. A vizet apránként adagolva, látni fogjuk, hogy mennyit vesz fel a liszt, de lényeg, hogy masszív galuska tésztát kapjunk. Az olivát feldaraboljuk, majd azt is a tésztába keverjük. Liszttel meghintjük a tészta tetejét, letakarjuk és megvárjuk, míg a duplájára nő. Mikor megkelt, lisztezett lapra borítjuk a tésztát és elosztjuk 8 egyenlő részre. Nagyjából zsemle alakúra formázzuk őket, majd rátesszük a sütőpapírral bélelt tepsire. A sütőt előmelegítjük 180-200 C-fokra és a zsemléket 15-20 perc alatt szép pirosra megsütjük. Rácsra téve kihűtjük és máris tálalhatjuk. Tea vajjal, házi szalámival és camembert sajttal a legjobb... 

Illéskrisz Konyhája

DIÓS-MÉZES SZELET

A diós és a mákos sütemények a Magyar konyha klasszikus desszertjei. Szerintem... Nem hiába emelik létezésükkel a nagyobb  ünnepeink fényeit, hiszen elképzelhetetlen nélkülük a Karácsony, egy- egy születésnap, de még a Húsvét sem. Ritkán szoktam 4-5 lapos süteményeket sütni, mert elég hosszadalmas a készítése és elég nagy szétpakolással is jár. Mert ugyebár, a lapokat külön-külön ki kell nyújtani, kisütögetni, lesben állni a sütő előtt, nehogy megégjen, utána meg krémet főzni, habosítani, betölteni és várni, jó esetben 1 napot, hogy összeérjen és megpuhuljon... Na, szóval macera az egész. De lássuk be : MEGÉRI.... Mert finom, puha és egyáltalán : Mennyei....

Hozzávalók a tésztához: 60 dkg liszt, 1 teáskanál szódabikarbóna, 2 egész tojás, 15 dkg cukor, 12 dkg vaj, 4 evőkanál méz, 4 evőkanál tej, 1/4 mokkáskanál só. Diós krém: 2 csomag tejkaramella ízű pudingpor, hozzá 8 dl tej és 4 evőkanál cukor /, 1 tubus sűrített tej, 2 evőkanál porcukor, 10 dkg pirított, darált dió, 25 dkg vaj. Tetejére: 3-4 evőkanál pirított-darált dió.

A tésztához a vajat, a cukrot, a mézet, a tejet lábosba tesszük és összemelegítjük. Hozzáadjuk a tojásokat és sűrű krémet főzünk belőle. Levesszük a tűzről és langyosra kihűtjük. A sóval és a bikarbónával elkevert lisztet beledolgozzuk a tojásos masszába. Deszkára téve, rugalmas, kissé lágy tésztát gyúrunk belőle. Lisztezett felületen, elosztjuk a tésztát 5 részre, majd letakarva 1 órát pihentetjük. Pihentetés után mindegyik tészta darabot egyenként kb. 20 x 30 cm-es lappá kinyújtjuk és sütőpapírral bélelt tepsi hátán, előmelegített sütőben, kb. 180-200 C-on világosra megsütjük. Míg sülnek a lapok, addig a krémet készítjük el. A diót serpenyőben megpirítjuk és megdaráljuk. A pudingot megfőzzük és teljesen kihűtjük. A puha vajat, a porcukrot, a sűrített tejet, a darált diót a pudinghoz adjuk és habos krémet keverünk belőle. A lapokat megtöltjük a krémmel úgy, hogy a tetejére is jusson majd. Hideg helyen 1 napot pihentetjük a süteményt, hogy megpuhuljon és az ízek összeérjenek benne. Tálaláskor pirított diódarával megszórjuk a sütemény tetejét, majd felkockázva tálaljuk.

Illéskrisz Konyhája

TÚRÓS ZSEMLYE

Klasszikus, régi és örök. A jó, öreg töltött zsemlye. Nagyanyáink egyszerű, de nagyon finom desszertje. Szerintem nincs olyan ember, aki ne kóstolta volna, eme elnyűhetetlen édességet. Bevallom őszintén, talán egyszer, még fiatal koromban csináltam töltött zsemlyét, de valahogy akkor, az a recept nem igazán ízlett. A tejben megáztatott zsemle "szottyos" maradt, a túró elázott benne és még nem tudom, hogy mi nem stimmelt még vele, de nem jött be az biztos.  El is felejtettem ezt a desszertet jó sokáig. Mivel a hét végén túlvásároltam magam zsemléből, gondoltam teszek még egy próbát, hátha megváltozott az ízlésem az elmúlt évek alatt és talán megkedvelem a túrós zsemlyét...  Nagy kedvvel neki is álltam, amikor félúton kiderült : " Nincs itthon tej!!! "  Akkor készül nélküle - gondoltam... Így aztán anélkül lett, simán és egyszerűen. Szerelem lett első harapásra! Istenien ropogott a megpirult zsemle "fészek", a töltelék pedig krémes és lágy volt benne. Szóval nagyon ízlett, és nem csak nekem... Azt hiszem megtartjuk!

Hozzávalók: 4 darab szikkadt zsemle, 2 tojás sárgája, 1 csomag vaníliás cukor, 1 kis doboz tejföl, 25 dkg túró, 5 kanál cukor, 1 csipet só, 1/2 citrom reszelt héja, kevés vaj. Tojáshab: 2 tojás fehérje, 3 kanál porcukor.

A zsemléket félbe vágjuk, majd a zsemle belsejét egy tálba kiszedjük. A kivájt zsemléket egy sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk, és minden zsemle aljába teszünk egy mokkáskanálnyi vajat. A tálban lévő "zsemle belsőt" kisebb darabokra csipkedjük, majd hozzáadjuk a tojások sárgáját, a tejfölt, a túrót, a kétféle cukrot, a csipet sót, a citrom reszelt héját, és villával alaposan kikeverjük. A kész túrós krémet elosztjuk a vajas zsemlékbe.  Előmelegített sütőben, 180 C-on addig sütjük a zsemléket, míg szépen megpirulnak. A tojások fehérjét a porcukorral nagyon kemény habnak felverjük, majd a megsült töltött zsemlék tetejére halmozzuk és még 5 percre visszadugjuk őket a forró sütőbe. Mikor kissé megbarnul a tojáshab a tetején, akkor van készen a zsemle. Frissen, forrón, porcukorral meghintve tálaljuk. Nagyon kapós, és finom desszert!

Illéskrisz Konyhája

ESPRESSO KOCKA

Rákattantam a kávés dolgokra, pedig régebben nem szerettem... Úgy látszik igaz, hogy az ember 7 évente változik. Ezeknek a változásoknak örülök, de annak nem, hogy sokkal nehezebb megálljt parancsolni az ember étvágyának. Sajnos ebből sem elég egyetlen árva kocka... Nagyon egyszerű sütemény, könnyen és hamar elkészíthető. Az alapja ropogós linzer tészta, ami pont jól illik a magas habkrémhez. Ildikónak köszönet a receptért!

Hozzávalók egy 20 x 22 cm-es tepsihez: 1 csésze liszt, 2 evőkanál cukor, 1 csipet só, 4 evőkanál hideg vaj. Krém: 8 evőkanál tejszín, 15 dkg keserű étcsokoládé, 1 csipet fahéj. Kávés hab: 25 dkg mascarpone, 2 dl tejszín, 1 evőkanál instant kávé, 2 evőkanál víz. Tetejére: 5 dkg reszelt keserű csokoládé.

A vajat, a lisztet, a cukrot és a sót tálba tesszük és gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. 10 percre a hűtőbe tesszük dermedni. A tepsi aljába sütőpapírt fektetünk. A tésztát kinyújtjuk és a tepsibe fektetjük. 

Előmelegített sütőben, 180 C-on, kb 15 perc alatt világosra kisütjük. Kihűtjük. Míg sül a linzer, addig a tejszínt lábosba mérjük, hozzáadjuk a csokoládé kockákat és lassan melegítve, felolvasztjuk. Mikor szép fényes a krém, akkor levesszük a tűzről és kihűtjük. 

A kihűlt csokoládékrémet a linzerre kanalazzuk és elsimítjuk. Hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen. 

Míg dermed a csokoládékrém, addig a kávéport feloldjuk a két kanál vízben és összemelegítjük. A mascarponét habverővel fellazítjuk, közben a kávészirupot lassan hozzácsurgatjuk. Jól elkeverjük. A tejszínből kemény habot verünk, majd lazán a kész kávés krémbe keverjük. A kész habos krémet a sütemény tetejére halmozzuk. Elsimítjuk, majd a hűtőbe tesszük egy órára dermedni. Tálaláskor csokoládé reszeléket szórunk rá, majd kockára felvágva tálaljuk. 

Illéskrisz Konyhája

OSSO BUCO

Ínyenc vasárnap... Így is kezdhetném a bejegyzésem sorait, de inkább úgy fejezem ki magam, hogy végre engedtem a csábításnak és elkészítettem ezt a méltán híres és nagyon finom főételt, az Osso Buco-t. A fiammal, aki történetesen lecserélte a villáskulcsot a fakanálra, és szakácstanonc egy fővárosi iskolában, a péntek délutánt arra szántuk, hogy piacoztunk egyet a Nagycsarnokban. Kulináris séta és bevásárlás Budapest egyik legrangosabb, legpatinásabb és mondhatni, hogy" leg pénztárca barát" piacán. Pompás standok, roskadozó pultok, csodás húsok és friss zöldségek égeb nyúló áradatának helyszíne ez. Bánom, hogy nem vittem magammal fényképezőgépet, mert a látvány, a főzni szeretőknek pazar volt. Hihetetlen milyen érzékkel vannak megáldva az árusok, kereskedők, mert az ember csak kapkodja a fejét a sok kínálkozó áru láttán. Az eladók kedvesek, szolgálat készek és van pár jó szó is amit a megvételezett áru mellé adnak. Nem volt konkrét lista, hogy mit veszünk, egyszerűen csak sodródtunk az árral és a kínálkozó lehetőségekkel. Itt láttam meg a bejegyzésem főszereplőjét, a csontos- szeletelt borjúlábszárat. Amikor megpillantottam, rögtön ez a recept jutott róla az eszembe. Ahogy a fotókon is látszik: a hús, ötcsillagos... Ezt most, de rögtön meg kell főznöm ! - gondoltam... Egyébként már régóta tervben volt. Így is lett. Megvettük, haza vittük és vasárnap megfőztük. Mit is mondhatnék róla... Aki kóstolta tudja, aki nem, az nem tudja mit hagyott ki idáig. Hihetetlenül finom, zamatos, omlós húsétel az ínyencség listáján. És jöjjön egy kis tudomány róla, íme, az Osso Buco...

"Az osso buco annyit jelent, „csont lyukkal”. A borjú hátsó lábszára értendő rajta, melyet kereszt irányban szeletekre vágnak, s a közepén így láthatóvá válik a velős csont. A csontban lévő velő dúsítja a mártást, a hús pedig olyan omlósra készíthető, hogy akár kanállal is könnyedén elfogyasztható lesz.
A milánói születésű Anna del Conte, az itáliai konyha egyik leghitelesebb szakértője szerint az eredeti verziót paradicsom nélkül, vajjal, fehérborral főzték, s „ossobuco in biancho” (fehér ossobuco) néven ma is ismert. Észak-Itáliában sokáig egyáltalán nem használtak paradicsomot, s hagyományosan vajjal főztek – ellentétben az olívaolajas déli konyhákkal. Ma már korántsem ilyen élesek a választóvonalak, így Itáliában és világszerte a több-kevesebb paradicsommal készülő változat az ismertebb, s a vajon kívül (vagy helyette) olívaolaj (is) kerül bele. Minden változathoz készítünk „sofritót”, azaz finomra vágott, lassan párolt
zöldségkeveréket. A sofritónak állandó összetétele nincs. Általában hagyma, szálzeller vagy zellergumó és karottából áll öszze. Ahhoz, hogy az étel sikerüljön, szükséges egy vastag, lehetőleg lapos öntöttvas-lábos, amelyben egyenletesen és lassan tud elkészülni a hús. Ügyeljünk arra, hogy a hússzelet négy centiméter vastag legyen – se vékonyabb, se vastagabb. Maradjon rajta egy réteg zsiradék is (ezt utólag levághatjuk, ha nagyon akarjuk): sülés közben a húsunkat ez tartja szaftosan...." Forrás: Bűvös szakács

És ahogy nálam készült...  

Hozzávalók: 4 szelet 4 cm vastag borjúlábszár, formára kötve, 2 evőkanál olívaolaj, 6-7 dkg vaj, liszt, 1 fej hagyma finomra vágva, fél szál zeller megtisztítva és finomra vágva vagy egy vastagabb cikk zeller, 2 dl száraz fehérbor, 3 dl szárnyas-húsleves, só, bors, 2-3 kanál sűrített paradicsom, 1 gerezd fokhagyma. A gremolatához: 1 csokor petrezselyem finomra vágva, 1 kis gerezd fokhagyma nagyon finomra vágva, fél kezeletlen citrom héja lereszelve.

Először a hagymát és a zöldségeket aprítjuk fel. Oliva olajat és vajat hevítünk, majd a megmosott, sóval-borssal és egy leheletnyi liszttel meghintett, kötözött hús, mindkét oldalát barnára elősütjük benne. Hirtelen süssük, forró zsiradékon, hogy a hús piruljon, mint sem párolódjon... Mikor a hús mindkét oldala szép arany barnára elősült, akkor kivesszük őket egy tálra, és a visszamaradt "pörzs-anyagos" zsiradékban lassú tűzön, párolni kezdjük az apróra vágott hagymát és a zöldségeket. Kb. 20 percig pároljuk így az ételt. A vége felé hozzáadjuk a bort és felére visszapároljuk. Mikor ezzel készen vagyunk, visszatesszük a húst a párolt zöldségekre, hozzáadjuk a paradicsompürét, a hús alaplét, majd letakarva, állandóan ellenőrizve, hogy ne száradjon ki, vaj puhára pároljuk az egészet. Míg párolódik a hús, addig elkészítjük a gremolatát. A petrezselymet és a fokhagymát nagyon apróra felvágjuk és elkeverjük a reszelt citrom héjával. Mikor a hús elkészült, kivesszük a szaftból és hozzáadjuk a mártáshoz a gremolatát és egy evőkanál hideg vajat. Összeforraljuk. Az így elkészült kész mártásba visszatesszük a húst, letakarjuk és 15 percet pihentetjük. Sáfrányos rizottóval, forrón tálaljuk az ételt. Ha nem is egyszer, de muszáj megkóstolni... Mennyei!!!

 Illéskrisz Konyhája

SAJTKRÉMES PÁRNA

A múlt héten Metróztam. Már mint utaztam vele. Nagyon ritkán közlekedek "tömegesen", mert nagyon autóhoz vagyok kötve, de most muszáj volt vele útra kelnem. Jó volt, tetszett az új szerelvény, meg a régi emlékeim a múltból. Szóval metrózásom végén, mikor kiértem a mozgólépcsőnél, megcsapott a frissen sült péksütemény illata. Máris vettem egy jobb kanyart és vásároltam a gyors pékségnél egy sajtkrémes süteményt. Finom volt. Friss, ropogós, csak úgy olvadozott benne a sajtkrém. Miközben eszegettem, máris azon gondolkodtam, biztos lehet ennek egy házi verziója is, ami jobb és kiadósabb is. Persze, hogy van. Babette oldalán találtam meg a számomra megfelelőt. Gyors, egyszerű és finomabb mint a nagyüzemi.

Hozzávalók: 1 csomag friss leveles tészta / Tante Fanny /, 2 db. tömlős sajt, 1 csésze reszelt Trappista sajt, 1 kávéskanál étkezési keményítő, 1/2 mokkáskanál só. Lekenéshez: 1 tojás, szezámmag.

A kész leveles tésztát kinyújtjuk vagy csak kihajtogatjuk kb. 25 x 35 cm-es lappá, majd hosszában elfelezzük és merőlegesen is felvágjuk nagyjából kocka alakúra  / 8 db /. A tölteléket elosztjuk a tésztakockák egyik felébe, a tészta másik felét pedig bevagdossuk. 

A tészta széleket tojással lekenjük és a vágott részt ráhajtjuk a töltelékre. Villával kőrben lenyomkodjuk a tésztát, hogy sütés közben a sajtkrém ne tudjon majd kifolyni belőle. 

Tojással lekenjük a párnákat és megszórjuk a tetejüket szezámmaggal. Előmelegített sütőben, 175 C-on, pirosra, ropogósra megsütjük a péksüteményeket. Frissen, melegen az igazi.

Illéskrisz Konyhája

KAPROS-BESAMELES CSIRKERAGUVAL TÖLTÖTT GÖMBCUKKINI

Egy kis nyár a télben... Mikor megláttam a piacon a gömb alakú cukkiniket, hirtelen a nyárban éreztem magam... Nem is akartam először hinni a szememnek, mikor megpillantottam a haragos zöld, fényes gömböcskéket. Hát ezek meg, hogy kerülnek ide ilyenkor?! A nagy meglepődés után, máris válogatni kezdtem közöttük. Gyorsan vettem négyet, hogy oltsam a friss zöldség utáni vágyamat. Hazafelé úton, azon morfondíroztam, hogy milyen finom töltelékkel töltsem majd meg őket. Mivel Gombásat már csináltam, most valami húsos töltelékre tettem le a voksomat. Mi más is lehetne a zsenge cukkinihez a legjobb, mint a zsenge csirkemell... Kaporral és besamellel koronáztam meg az egészet. Nagyon finom volt és különleges, így a télvíz idején...

Hozzávalók 4 személyre: 4 gömbcukkini, 1 csirkemell filé, 1 fej hagyma, kevés olaj, 1 csokor kapor, 3 kanál liszt, 3 dl tej, 1 tojás sárgája, só, bors egy csipet szerecsendió.

                                    
                           

A hagymát apró kockára felvágjuk, majd egy kevés olajon üvegesre pirítjuk. Közben a csirkemellet ledaráljuk és a hagymához adjuk. Sózzuk, borsozzuk, majd addig sütjük-kevergetjük, míg megpirul a hús egy kicsit. A lesült húst, félretesszük. A gömbcukkinik tetejét levágjuk, félretesszük. A húsát óvatosan, hogy szélek ne sérüljenek, karalábé vájóval kivájjuk. A kivájt cukkini-húst megsózzuk, majd olajon hirtelen kisütjük. Ez után elkészítjük a besamel mártást. Két kanál olajon zsemleszínűre pirítjuk a lisztet, majd felöntjük a tejjel és hozzáadjuk a tojás sárgáját is. Elkeverjük, majd kevergetve besűrítjük a mártást. Sóval, borssal és egy csipet szerecsendióval ízesítjük. Mikor elkészült a sűrű mártás, hozzáadjuk a vágott kaprot, a lesütött darált húst, a sült cukkini húst és lazán összeforgatjuk az egészet. A kivájt cukkiniket enyhén sós vízben, 5-10 perc alatt előfőzzük, majd az üregükkel lefelé fordítva lecsepegtetjük. 

Az előfőzött cukkiniket sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, majd megötöltjük a besameles töltelékkel. A kimaradt tölteléket félre tesszük, mert kell majd a tálalásnál.

A kalapokat visszatesszük a cukkinik tetejére és előmelegített sütőben, kb. 200 C-on 25-30 perc alatt készre sütjük őket. Sütés után tálra halmozzuk a megmaradt ragut és ráültetjük a megsült töltött zöldségeket. Forrón tálaljuk az ételt. Aki szereti, párolt rizst is fogyaszthat mellé...

Illéskrisz Konyhája