ADIDAS TORTA

Ma ünnepeltük a "kis" fiam 19. Születésnapját. Meglepetés volt a torta... Habár a napokban addig-addig faggatózott, míg félszavakból, de kitalálta.... De a lényeg, hogy nem látta a formáját és a színét sem.  Ma reggel, mikor még aludt mindenki, csendben a konyhába lopóztam és megsütöttem neki. Persze mikor habot kellett verni, bevonultam a masinával a fürdőszobába, hogy halkan, ott csapjak zajt... Itt szeretném még egyszer megköszönni Feketepillangónak / Zsuzsinak, hogy küldött nekem fekete ételszínezőt, amivel meg tudtam festeni a marcipánt. Nagyon könnyű volt vele dolgozni, nem gondoltam volna, hogy ilyen szép egységes sötét színe lesz a kész marcipánnak. A torta alapja egy sima fehér piskóta, a krémje pedig vanília puding-mascarpone és tejszínhab volt. A krém között volt egy sor babapiskóta is.

A fiamat ebéd után köszöntöttük fel, hangos éneklés közepette tettem asztalra az ADIDAS Tortáját. Annyira tetszett neki, hogy alig lehetett rávenni arra, hogy felvágjuk végre. A papa is ott izgult már, hogy mikor bontjuk már meg: " Kisfiam ne szórakozz már, add anyádnak, had vágjon már bele..." A húga pedig bele akarta szúrni a közepébe a tűzijátékot is, de arról hallani sem akart. Végül becsukta a szemét és úgy döftük le a tortát. Szóval nagyon örült neki. Én meg annak, hogy örömet szereztem neki. Persze nem csak a torta volt, hanem minden erőnket összeszedve, ebben a metsző szélben, főztünk az én Jancsimmal egy finom vörösboros bogrács pörköltet. Félig odafagytunk a bogrács állványhoz, de sebaj, a tűz jól melegített...Tyű, a mindenit de finom lett! Szóval így történt a mai szülinapunk...

A terített asztal...

 

 Illéskrisz Konyhája