"A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled születik. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt."

Gundel Károly

2017. augusztus 13., vasárnap

~ KLASSZIKUS SZILVÁS GOMBÓC ~















Az ember életében vannak olyan meghatározó ételek, melyeket gyerekkorban kapnak meg, és egész életük folyamán hordoznak magukkal. Hordozzák általuk az ízeket, az emlékeket és a hozzájuk tartozó kedves emberek személyét... Nos számomra ilyen, a gombóc. A nagyanyám szilvás gombóca. Édes Istenem, hányszor, de hányszor megcsinálta nekünk. Nagyapámnak, Apukámnak és nekem. Imádtuk. Sosem mérte a hozzávalókat, rutinból csinálta, szinte bekötött szemmel. Emlékszem, akkora gombócokat csinált, hogy vetekedett egy hatalmas férfiököllel. Minél nagyobb szemű szilvát kapott, úgy nőttek egyenes arányban a gombócok méretei is. Volt egy nagy, piros lábasa, abban hömpölyögtek az aranyló labdacsok. Szinte egész nap rájártunk a lábos tartalmára. A porcukrot szigorúan zacskóból kanalaztuk hozzá, ami össze volt fogva egy nagy barna befőttes gumival. Hű, micsoda emlékek jöttek most elő.... Jó volt, szép volt, tán igaz sem volt. Szóval Dodi mama, köszönöm a receptedet amit anno ellestem Tőled, mert azóta így készítem, szigorúan csak lapátolva hozzá a lisztet...

Hozzávalók 12-14 nagy gombóchoz: 1 kg főtt burgonya, 1 tojás, 1 tojás sárgája, 3 kanál búzadara, kb. 300-350 gr. liszt, 50 gr. puha vaj, 1/2 mokkáskanálnyi só. Továbbá: szilva, kockacukor, őrölt fahéj. Forgatáshoz: 1-2 kanál olaj, 1 bögre zsemlemorzsa. Szóráshoz: fahéjas porcukor.

Az egészben  megfőtt burgonyát langyosra kihűtjük, majd a héját lehúzzuk róla és burgonyanyomón átnyomjuk őket.






A burgonyahalom közepébe mélyedés készítünk, majd beleütjük a tojást, a tojás sárgáját, majd hozzáadjuk a puha vajat, a lisztet, a búzadarát és a sót. 




Elkezdjük összeállítani a tésztát. A burgonya víztartalmától függően, ha nagyon ragadna a tészta, akkor adhatunk még hozzá egy kevés lisztet. Közepesen lágy tésztahengert készítünk belőle. 






Lisztezett kézzel és késsel, vastag ujjnyi szeleteket vágunk le a tésztahengerről, majd kissé körré igazítjuk azokat. Minden tésztakőr közepére teszünk egy magozott, kockacukorral és őrölt fahéjjal megtöltött, szilva szemet. 




Lisztezett kézzel gombócokat pödrünk belőlük.




Mikor elkészültek a gombócok, egy nagy fazékban sós vizet forralunk. Míg felforr a víz, addig megpirítjuk a zsemlemorzsát is. Egy serpenyőbe kevés olajat teszünk, a morzsát rászórjuk és állandóan kevergetve, sötét zsemleszínűre megpirítjuk azt. Félretesszük. Mikor a víz felforrt a fazékban, a gombócokat óvatosan beleengedve addig főzzük őket, amíg fel nem jönnek a víz felszínére. Lefedve 1-2 percig forraljuk még őket, majd szűrőlapáttal egyenként kiszedjük őket és máris mehetnek a pirított zsemlemorzsába. Megforgatjuk őket, hogy mindenhol morzsásak legyenek, majd fahéjas porcukorral meghintve, forrón tálaljuk a gombócokat. 







4 megjegyzés:

  1. Beindult nálam is az emlékezés. Mama szilvás gombócánál, nudlijánál nem jobb semmi sem. :D Mindkettőt készítette egyszerre, mert megoszlott a család. Ki egyiket, ki másikat szerette. Köszönöm, hogy ismét eszembe juttattad, milyen jó volt a mamával a konyhában lenni. Fantasztikusak a gombócaid! Érdekesnek tartom a búzadarát benne. Muszáj lesz kipróbálnom.Szép vasárnap délutánt!

    VálaszTörlés
  2. Hát, nekem is millió emlék jutott az eszembe. Még soha nem sikerült a szilvás gombócom :( Az én Nagymamám is mindig csinált nudlit is a tésztából! Köszi a receptet, remélem, így majd nekem is sikerül! :)

    VálaszTörlés
  3. Én is így készítem:)Annyira jók és szépek a fázisfotóid!Köszönet érte!

    VálaszTörlés
  4. Elkészültek! Nagyon finom és sokkal kezelhetőbb a tészta. :D Köszönöm megy a blogra, az oldalad linkjével együtt.

    VálaszTörlés