KAROTTKA

Ízemlékek... Így is kezdhetném a bevezetőmet, erről a kandírozott sárgarépáról. Szóval történ valamikor a nyolcvanas évek közepén, amikor középiskolába jártam. Akkoriban voltak gyakorlati heteink, amikor is kórházak különböző osztályain, bölcsődékben, illetve más vonalon termelési gyakorlatokon kellett részt vennünk. Egészségügyi iskolába jártam, és élelmezési ügy kapcsán kikerültünk gyakorlatra a XIII. ker.-i Reitter Ferenc utcában működő Gyermekélelmezési vállalathoz. Ez egy kis üzem volt, ahol Karottkát kellett csomagolnunk. Finom répás desszert volt, amolyan kezdetleges chips jellegű. Megjegyzem, szerintem sokkal egészségesebb lenne, mint a mostanában kapható sok ízesített és sós ropogtatni való... Szóval mértünk, zacskóztunk, dobozoltunk. Mindezt határtalan jókedvvel és csintalanságokkal körítve. Szerettünk ide járni, mert finom ételekkel vártak és nem volt nehéz a munka sem. Rengeteget megettünk munka közben ebből a kandírozott édességből. És amikor ezt Afraa oldalán megláttam, nagyon megörültem neki, mert felidézte fiatal lány életem egy kicsiny darabját. Máris elkészítettem és azonnal előjöttek az "ízemlékek". Afraa köszi!

Hozzávalók: sárgarépa, víz, cukor, csipet só.

A sárgarépát megtisztítjuk, hasábokra felvágjuk. Lemérjük a tiszta súlyát és annyi cukrot is szórunk rá. Vizet öntünk rá, de csak annyit, hogy a répákat ne lepje el. Csipet sóval addig főzzük, amíg szirupos lesz a víz alatta. Ekkor leszűrjük, alaposan lecsepegtetjük és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk a puha répa hasábokat. Pár nap alatt szinte szárazra szikkasztjuk, majd kristálycukorba hempergetjük őket. Jól záródó dobozban sokáig eltarthatjuk. Aprítva kiváló kevert tészta, vagy sütemény ízesítő is lehet.

Illéskrisz Konyhája