Ízemlékek... Így is kezdhetném a bevezetőmet, erről a kandírozott sárgarépáról. Szóval történ valamikor a nyolcvanas évek közepén, amikor középiskolába jártam. Akkoriban voltak gyakorlati heteink, amikor is kórházak különböző osztályain, bölcsődékben, illetve más vonalon termelési gyakorlatokon kellett részt vennünk. Egészségügyi iskolába jártam, és élelmezési ügy kapcsán kikerültünk gyakorlatra a XIII. ker.-i Reitter Ferenc utcában működő Gyermekélelmezési vállalathoz. Ez egy kis üzem volt, ahol Karottkát kellett csomagolnunk. Finom répás desszert volt, amolyan kezdetleges chips jellegű. Megjegyzem, szerintem sokkal egészségesebb lenne, mint a mostanában kapható sok ízesített és sós ropogtatni való... Szóval mértünk, zacskóztunk, dobozoltunk. Mindezt határtalan jókedvvel és csintalanságokkal körítve. Szerettünk ide járni, mert finom ételekkel vártak és nem volt nehéz a munka sem. Rengeteget megettünk munka közben ebből a kandírozott édességből. És amikor ezt Afraa oldalán megláttam, nagyon megörültem neki, mert felidézte fiatal lány életem egy kicsiny darabját. Máris elkészítettem és azonnal előjöttek az "ízemlékek". Afraa köszi!
Hozzávalók: sárgarépa, víz, cukor, csipet só.
A sárgarépát megtisztítjuk, hasábokra felvágjuk. Lemérjük a tiszta súlyát és annyi cukrot is szórunk rá. Vizet öntünk rá, de csak annyit, hogy a répákat ne lepje el. Csipet sóval addig főzzük, amíg szirupos lesz a víz alatta. Ekkor leszűrjük, alaposan lecsepegtetjük és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk a puha répa hasábokat. Pár nap alatt szinte szárazra szikkasztjuk, majd kristálycukorba hempergetjük őket. Jól záródó dobozban sokáig eltarthatjuk. Aprítva kiváló kevert tészta, vagy sütemény ízesítő is lehet.
Illéskrisz Konyhája
Nagyon szívesen :) igazán pofásak lettek így hosszúkásan is!
VálaszTörlésEz valahoy kimaradt az életemből. Mivel mostanában sárgarépa mániás lettem, azt hiszem közelebbről meg kell ismerkednem a karottkával is...
VálaszTörlésNagyon jól néznek ki! :)
VálaszTörlésEz nálam is ki lesz próbálva!
VálaszTörléssosem hallottam róla, de miért is ne? Nagy siker lenne a gyerekek körében. Köszi az ötletet! :-))
VálaszTörlésOlyan nagyon szépek! :-)
VálaszTörlésGyönyörű képeket csinálsz és ez a répa, hát valami isteni lhet.
VálaszTörlésXillittel is lehet ilyesmit csinálni??
BOLDOG NŐNAPOT !
VálaszTörlésMár a neve is olyan aranyosan cseng, a színe meg szemet gyönyörködtető. Engem is érdekelne, hogy xilittel készíthető-e? Nagyon finom lehet.
VálaszTörlésKedves Lányok!
VálaszTörlésKöszönöm a hozzászólásokat! Sajnos a xilittel kapcsolatban nem tudok érdemben segíteni, mert nem használtam még... :o)
Szia!
VálaszTörlésMost találtam meg ezt a receptedet. XIII. kerületi általános iskolásként mindig kaptunk ilyen finomságot uzsonnára mi is. Nálunk a tanárok cukorrépénak hívták. Nagyon szerettük és szép emlékként mindig emlegetjük az osztálytalálkozókon. Most már végre azt is megtudtam, hogy készül, feltétlenül kipróbálom. :)
Jaj de boldog vagyok!!!!! Évek óta kutatom az emlékeket a Karottkával kapcsolatban, de soha, senki nem hallott róla, és a neten sem találtam semmilyen képet róla. Már kezdtem azt hinni, hogy csak a fantáziámban létezett! :-)
VálaszTörlésÉn nagyon szerettem, zöld dobozban árulták, isteni finom volt, egy egész dobozzal be tudtam falni egyszerre (és mindig a Marék Veronika Coffi, Pocak, Paprika könyvét olvastam közben! :-))), ma is a számban van az íze!
Biztosan ki fogom próbálni a recepted, nagyon hálás vagyok érte! :-)
Az egyetlen dolog, ami nekem nem rémlik, hogy cukrozott lett volna a felülete. Én szimplán aszalt répának gondoltam, egyáltalán nem rémlik, hogy kristálycukorral lett volna megszórva.