A Ramen eredete tisztázatlan. Egyes feltevések szerint Kínából származik, míg mások szerint a XX. században találták fel, Japánban. Számtalan változatban készítik - ez általában attól függ, mely ország,
melyik vidékén, illetve milyen szakács készíti az adott konyhában. Így gyakran még két
egyforma nevű ramen is teljesen különböző lehet. A két fő összetevő
azonban változatlan: tészta és alaplé ! Készülhet disznó, marha, csirke vagy éppen hal alapú lével. Fogalmam sincs melyik az eredeti, ezért én most a sertéshúsos változatnál tettem le a voksom. Mivel sosem főztem még ilyen levest, biztosra mentem és felütöttem egy régi ázsiai szakácskönyvem. Kiválasztottam egy aránylag egyszerű elkészítési módot és mintha húslevest főztem volna, neki is láttam. Lényegében szerintem csak a fűszerezésben tér el, a nálunk igen megszokott és közkedvelt hús-alaplétől. A levesben lévő tésztát Ázsiai boltban vásároltam, hogy teljes legyen majd a tányérban az összhang. Ez a tészta is speciális, így nem akartam a magam által gyúrt tésztával elrontani az ízeket. Nyilvánvaló, hogy ennél a receptnél van sokkal összetettebb és bonyolultabb elkészítési mód is, amikor a húst előpácolják, és / vagy lesütik szójaszósszal és gyömbérrel, de úgy gondolom ez maradjon meg a Japánoknak és a Kínaiaknak... Viszont a fotókon található írásjelekért nem vállalom a felelősséget / remélem nem valami nagy baromság /, mert azt másoltam a google fordításából... Elvileg a leves nevét rejtik a jelek. Ha nem jön egy hozzáértőtől leszúrás, akkor több mint valószínű, hogy jó a másolási technikám...
A leves nagyon finom, nagyon különleges és nagyon laktató!
Hozzávalók 4 személyre: 1/2 kg sertés karaj, 4 szál újhagyma, 1,5 l víz, 4-5 cm-es friss gyömbér, 3 gerezd fokhagyma, só, 2 evőkanál szójaszósz, 2 kávéskanál szezám olaj, 1/2 kupica szaké, 1 csomag kínai tészta. Tálaláshoz: 2 db. főtt tojás, 3-4 evőkanál szálasra vágott sárgarépa, 2 újhagyma zöld szára, citrom karika, pár spenót levél, csípős zöldpaprika.
A húst megmossuk, besózzuk és fóliába téve egy éjszakára hűtőbe tesszük pihenni. Másnap feltesszük a kimért vizet főni, majd beletesszük a húst, az újhagymát, a felszeletelt gyömbért és a fokhagymát. Fedő alatt, lassú tűzön, puhára főzzük a húst. Mikor a hús megpuhult, kivesszük a léből, a levet pedig leszűrjük egy másik lábosba. Ízesítjük a húslét sóval, a szójaszósszal, a szezám olajjal és a szakéval. Felforraljuk. Míg felforr a leves, addig a tésztát sós vízben kifőzzük, leszűrjük, a húst pedig vékonyan felszeleteljük. Tálalás: Mélyebb tálkákba szedünk bőven a tésztából, rámerjük a forró levest, majd teszünk a tálba a húsból, a felezett tojásból, a karikázott hagymaszárból, a spenót levélből, a csípős paprikából és a szálasra vágott sárgarépából. Máris forrón tálaljuk ezt a finom és laktató levest. Aki kedveli a csípősebb ízeket, tehet még a levesébe szárított chili pelyhet is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése