~ MEGHÍVÓ EGY TUNÉZIAI ÉLMÉNYFŐZÉSRE ~

Meghívást kaptam egy gasztro- eseményre, a Gastroart élménykonyha rendezésében. Mindjárt meg is ragadnám itt az alkalmat, hogy megköszönjem Ávrám Gabriellának a kedvességét, hogy egyrészt gondolt rám, másrészt pedig azt, hogy a fiam is elkísérhetett erre a kulináris eseményre... Akik ismerik a blogomat, tudják, hogy a hagyományos magyar konyha mellett, számos olyan recept is szerepel a konyhámban, amit szerte a világban készítenek és szeretnek az emberek. Legyen az Távol-keleti, Arab, vagy valamilyen Mediterrán recept. Mivel Tunézia ízei kevésbé ismeretesek számomra, külön öröm volt egy kicsit, hogy  bepillantást nyerjek a hagyományaikba, hacsak egy menü erejééig is.

Napjainkban új gasztronómiai forradalom zajlik, ezt be kell, hogy  ismerjük.  Reflektorfénybe kerültek a különleges, eddig ismeretlen alapanyagok és technológiák, de emellett megmaradtak a tradicionális ízek és hozzávalók is.

Az étel elkészítésének folyamata egyre inkább témává, mi több, izgalmas társasági eseménnyé vált. A gasztronómia ismerete mára kulturális kérdéssé, a vele való foglalatoskodás pedig a szórakozás kifinomult módjává fejlődött.

A Chef asztala ebbe a gasztronómiai forradalomba illeszkedő trend, melynek lényege, hogy a vendégek közvetlen kapcsolatba kerülhetnek az ételeket készítő szakáccsal és az ételkészítés különböző folyamataival, technikáival.

A Chef asztala program eszmeisége, hogy a vendég nyíltan, tisztán lássa azt, hogy mi kerül az asztalára, és azt, hogy mindez hogyan készül el. A szemünk előtt zajló folyamat így válik ételkészítésből valódi produkcióvá, az elkészült fogások pedig a modern csúcsgasztronómia remekműveivé.

Ennek a tükrében folyt ez a találkozó is. Budapest szívében, a Király u.-ban található Gastroart élménykonyha reprezentatív stúdiójában.

Felettébb izgalmas és nyüzsgő udvar felső emeletén található konyhában már folytak az előkészületek a megérkezésünkkor. Egy kedves fogattatás és regisztráció után megkaptuk a kötényeinket, a névvel ellátott táblácskáinkat valamint azt, hogy melyik csapatot képviseljük majd jelenlétünkkel.  Mi, a Sousse városról elnevezett címet kaptuk...

Kettőnkhöz csatlakozott még Déri Szilvia a Házisáfrány, illetve Merci, a Kalandozások az ízek világában blog szerzője. Megismerkedés után csapatot alkottunk, összecsaptuk a kezeinket és merészen elhatároztuk, ma mi leszünk azok, akik elviszik majd a pálmát. A nagy munka hevében, hogy szomjunkat olthassuk, a koktélpultban folyamatosan rendelkezésünkre álltak üdítők, kávék és Tunéziai borok is. Lassan felálltak a csapatok, a szervezők mikrofont ragadtak és egy rövid bevezető valamint köszöntés után, szólították a Tunéziából érkező séfeket is. Két magas, délceg úr, széles mosollyal és tökéletes séfruhában álltak be a pultba. Bemutatkoztak és máris elkezdődhetett a főzés.

A séfek kihangosított mikroporttal és "fülessel" felfegyverkezve, kést és fakanalat ragadva, belecsaptak a "lecsóba", akarom mondani a kuszkuszba... Mivel egyik séf sem beszélt a nyelvünkön, az egyik szervező hölgy végig fordította az eseményeket, ami a konyhában zajlott. A pulton felsorakoztatott hozzávalók nem voltak ismeretlenek számunkra, így nem okozott gondot egyik sem. 

Az elkészítendő ételsor a következő volt:

" Kalandozások Tunéziában" menü:

Tonhalas brik tészta

Mechouia tunéziai saláta

Kuszkusz tenger gyümölcsével

Zriga pohárdesszert

Mentatea fenyőmaggal

Elég izgalmasan hangzik, nem?! Mi négyen nagy összhangban kezdtük el a főzést, figyelve a séfek minden mozzanatát. Mindenkinek meg volt a feladata, egymás kezei alá dolgoztunk pontosan és precízen. Mivel a séfek nagyobb adagban dolgoztak, nekünk a kihívás az volt, hogy a saját adagunknak mérten legyenek  meg az arányok, így tegyék teljessé a kompozíciót. Persze ha valamiben nem voltunk biztosak, akkor odalibbentünk a séfek pultjához és belekukkantottunk a fazekaikba, hogyan is kell kinézniük az adott  textúráknak. A séfek széles, huncut  mosollyal billentették meg az edényeket a kíváncsi szemek láttán, segítvén ezzel a projektunkat. Megjegyzem, irtó jó fejek voltak.  

Elsőként a salátával indítottunk. A megmosott paprikákat, paradicsomokat és fokhagymákat rácsra tettük és a forró sütőben addig sütöttük őket, amíg megbarnultak és héjuktól könnyedén megváltak. Az azbeszt kéz itt előnynek számított... Hol egyikünk, hol másikunk szisszent fel egy-egy paprika pucolása közben... Tomi aprított, mi pucoltunk, az egyik séf pedig árgus szemekkel járt kőrbe-kőrbe, hogy minden rendben megy-e a szorgos pultoknál. Szóval remek hangulat uralkodott és tökéletes volt az összhang mindenütt.

Ez után jöhetett a főétel, az alapmártás, a kuszkusz és a polip feldolgozása. Ment minden mint a karikacsapás. Kevertünk, kóstoltunk, aztán nem egyeztünk sóilag, aztán kóstoltunk és megint kóstoltunk, vagy ezerszer... Eközben persze nagy alapzaj, kihangosítás, sürgés-forgás, rotyogó lábasok és gőz mindenütt a konyhában. Hű, de szerettem ott lenni... Mikor aztán az ízlésünk egy hullámhosszra került, akkor nyugtáztuk, szerintünk jó lesz. Összekacsintottunk és jöhetett a következő fázis. A desszert már "hab a tortán" volt. A tál frissen pörkölt-darált és illatozó mandula-mogyoró-pisztácia őrlemény mindenkit levett a lábáról, alig tudtuk abba hagyni a belőle csipegetést. A desszert elkészült, mehetett a hűtőbe pihenni. Finom krémes puding sok sok ízzel a tetején.

A következő kihívás a brik tészta volt, ami egy tipikus tunéziai hozzávaló, a tekercsek és roppanós batyuk készítéséhez. Köztes átmenet a mi rétestésztánk és a kínai rizslap között... Vagy valami hasonló. Érdekes és furcsa. Természetesen feladta a leckét a megformázása mert kissé merev, de nem törékeny, rakoncátlan lapokkal álltunk szemben. Kedves séfünk besegített az elsőbe, amiért nagyon hálásak voltunk.

 

A lapba került egy adag tonhalsaláta és egy frissen felütött nyers tojás. Ezt a batyut kellett óvatosan a forró olajba belecsúsztatni, majd pillanatok alatt megsütni egy-egy gyors fordítással egybekötve. Mindannyiunknak sikerült, így pipát tehettünk erre az ételre is. A ropogós tésztában megbújó tonhal és a félig megsült tojás, nagy összhangot alkotott és Isteni lett.

Nem volt más hátra, minthogy elkészítsük a degusztációs tálakat a séfeknek, és az igen tisztelt zsűrinek.  Íme a főétel, a saláta és az előétel a tányéron... Csípős paprika saláta, töltött brik tészta, kuszkusz, polip és zöldségköret.

Nagy izgalmak közepette tettük tálcára a "Sousse" c. viselő csapatunk műveit. A megmaradt ételeket tányérra szedtük és elindultunk elfogyasztani a szépen megterített asztalokhoz.

Amíg mi falatoztunk és borozgattunk, addig a zsűri kemény munkába fogott. Kóstoltak és kóstoltak, aztán visszajöttek, megint kóstoltak és nagyban tanakodtak. Némi arc mimikát levéve, és tágra nyílt szempárokat látva, végül is nem tudtunk gondolni semmire... Ez jelenthet jót, vagy akár rémeset is. Viszont egy elismerő fejbiccentés elkapva, a reményünk egyre duzzadóbb lett. Irtó izgatottak lettünk, már alig vártuk a végkifejletet. 

A zsűri kóstol...

Miután a zsűri végig kóstolta az összes felhozatalt, leült és a papírjaikba temetkeztek. Nagy sus-pus lett úrrá a konyhában. A feszültséget szinte tapintani lehetett, és az izgalmak a tetőfokra hágtak. Végre elérkezett a várva várt eredményhirdetés... Felsorakoztunk szépen a zsűrivel szemben és elkezdődött a dobpergés. A harmadik és második helyezett nevére nem tudtam koncentrálni, úgy izgultam, csak vártam a végső a nevet, a legjobbikat... Szorosan kézen fogva álltunk, és akkor a mikrofon torzult hangján, de csilingelve, kimondták: - The winner is..... Sousse!!!!!!!! Megnyertük a versenyt! Ez hihetetlen, mi lettünk a legjobbak! El sem hittük, annyira örültünk. Összeölelkeztünk és egyszerűen boldogok voltunk. Megcsináltuk. Mondtam én... A séfek és a zsűri tagjai kezet fogtak velünk és átadták az okleveleket és a felettébb kedves ajándékokat: Egy mini tazsin tálat, egy tunéziai terítő/kendőt, szalmatáskát, és egy oliva olajat. És persze megtarthattuk a kötényt is, amiben a nyertes ételsor készült.

A nyertes csapat...

Köszönöm az élmény, azt hiszem felejthetetlen lesz mindannyiuknak! Jó kis péntek esti program volt és egy izgalmakkal teli kihívás. Tunézia, szeretlek... !

/ Amennyiben megérkeznek a profi fotós által készített képek, abban az esetben lecserélődnek ezek a telefonnal készültek, vagy legalább bővítve lesz a képriport... /