Emlékeztek az iskolai menzára? Ki-ki, vegyes érzelmekkel tekint vissza az iskolai ebédlők szocreál hangulatára, és a tipikus ételek ízére. Lássuk csak, mik is voltak az állandó, szinte minden héten visszaköszönő ebédek?! Először is a sápadt, édeskés főzelékünk, a Finomfőzelék, aztán a kevés fűszerpaprikát látott Rizses hús az elmaradhatatlan csalamádéval, a színtelen és íztelen, tele mócsingokkal bíró Pörkölt a csőtésztával, a Frankfurti leves, melyben csak pár darab virslikarika volt, a már ezekhez képest finomnak mondható, Piskóta csokiöntettel, és a Tejbegríz kakaószórással... Ahogy így visszagondolok eme felejthetetlen étkekre, látom magam előtt a kicsengetés után, folyosón rohanó diákokat az ebédlő felé, a lökdösődő nebulókat a sorokban a kezükben tartott háromszög alakú tálcával, a kövér és mindig morcos konyhás nénit és tisztán hallom, a kanalak folyamatos, intenzív csörömpölését...Na ismerős a dolog? Gondolom sokunknak így jönnek vissza az emlékképek. Szinte minden áldott nap felkészültünk egy-egy újabb, gasztronómiai kihívásra. Érdekes, gyerekként nem rajongtam a finomfőzelékért, de most viszont, hogy a nagy fiam ezt kérte tőlem ebédre, azt gondoltam miért is ne, legyen végre egy gasztropuccs étel is a konyhámban. A pontot az í-re Nelli tette fel, mikor nála megláttam eme rég elfeledett főzeléket... Szerettük, megettük, és biztos, hogy máskor is fogok főzni ilyen finom-főzeléket...
Hozzávalók: 1 kg mélyhűtött zöldség mix / sárgarépa, zöldborsó, burgonya kocka /, 2 dl. tej, 2 dl. tejszín, 1 csokor petrezselyemzöld, 2 kanál liszt, 2 kanál étkezési keményítő, só, cukor.
A zöldségeket feltesszük főni annyi vízben, amennyi éppen ellepi. Ízesítjük sóval és cukorral. Míg főnek a zöldségek, addig elkészítjük a tejes habarást. A tejben elkeverjük a tejszínt, a lisztet és az étkezési keményítőt. Addig keverjük, míg csomó mentes nem lesz. Mikor a zöldségek már majdnem megpuhultak, behabarjuk a főzeléket a tejes habarással és még 5 percet lassan főzzük az ételt. A végén megszórjuk a főzeléket az aprított petrezselyemmel. Natúr sült hússal vagy rántott pulyka szelettel tálaljuk. Majdnem elfelejtettem..., hogy meglegyen a menzai fíling, ne feledkezzünk meg a kék csíkos, tucat tányérról sem!
Illéskrisz Konyhája
Nagyon hangulatosak lettek a képek! A főzelékből pedig elkanalazgatnék egy nagy tányérral! :))
VálaszTörlésKöszönöm! Én is elkanalazgattam, tényleg fincsi volt!
TörlésSajnos Én nem emlékszem szívesen vissza az iskolai menzára... Talán azért, mert utáltam iskolába járni!!!! Emiatt biztos utáltam a menzát is! (igen, őszinte vagyok:))
VálaszTörlésViszont a Te főzelékedet szívesen elfogadnám vacsorára (mondjuk az egész családom számára, és akkor nem kellene főznöm:)), mert nagyon szép tiszta és színes a főzeléked. Szerintem nagyon-nagyon fincsi lehet! (nem, nem azért írtam, hogy tiszta a Tied, mert ezzel arra akartam célozni, hogy a menzán annak idején mindennek mosogatólé színe volt... ááá, tényleg nem akartam erre célozni:))
Én suliba szerettem járni, de tanulni kevésbé. Inkább úgy mondanám, hogy ami érdekelt az szerettem tanulni, amit nem értettem azt nem. Értem, hogy mit írtál a tisztaságról, volt amikor olyan szürkés színű volt a főzelék...
TörlésA címről nekem is az iskolai menza jutott eszembe... :)
VálaszTörlés"De" a kép láttán - csak szerettük volna, ha ilyen a menzás finomfőzelék a suliban!
Csak megsúgom, sokat nem változott a helyzet az ételeket illetően :((
Talán egy picivel jobb a helyzet, mint régebben...A fiam nem ebédel a suliban, inkább kér egy szendviccsel többet, de itthon kosztol. Meg is értem, jó a szakácsa...:o)))
TörlésBiztos vagyok benne! :)))
TörlésNekem nagy kedvencem a finomfőzelék, kár hogy itthon senkisem szereti.
VálaszTörlésÉn nem tudom, ki-hol járt menzára, nekem Anyukám egy ilyen menza főszakácsa volt, onnan ment nyugdíjba. Még a mai napig megölelgetik a "gyerekek" amikor találkoznak. Mosolygós volt, minden gyerekhez volt egy kedves szava. És jól főzött. Egyszer a Képes újság méltatta is az iskola élelmezésvezetőjét és szakácsát, a változatos, finom ételekért. (Úgy 20-25 éve) Szóval nektek abba a suliba kellett volna járni :))) Akkor szép emléketek lenne.
VálaszTörlésAkkor Anyukádnak áldás a kezeire! De pont leírtad a lényeget: mosoly és kedves szó...Gondolom beleadta a szívét-lelkét a munkájába, ha még most is szívesen fogadják a gyerekek. Mondjuk én nem voltam finnyás, sok mindent megettem, pedig volt összehasonlítási alapom, mert az én anyukám is fenemód jól főzött. Sajnos az én iskolámban nem mosolygós, kedves szavú szakács nénik főztek... Köszönöm, hogy írtál! :o)))
TörlésA háromszög alakú tálca és néhány "ízletes" fogás felejthetetlen élmény volt. A morcos konyhás néni azonban valahogy itt felejtődött. A kisfiam iskolájában landolt... :DDD
VálaszTörlésA finomfőzeléket azonban nagyon szeretem, ahogy te főződ gondolom meg sem közelíti az a "minőséget"! :DDDD
Jajj de nagyon szeretem, és a menzai is finom volt, de ahogy Te főzted biztosan sokkal jobb. Úgy érzem hamarosan kell csinálnom mert nagyon meg kívántam...
VálaszTörlésÉn is kivétel vagyok,mert nagyon szerettem a finomfőzeléket.Úgy megennék most is egy tányérral.:-D
VálaszTörlésááá, nálunk iskolában nem volt menza. bár sztem nem jártunk azzal rosszul. sőt. számomra bőven elég volt első éves egyetemistaként 2 hónapig menzázni.
VálaszTörlésszóval kéremszépen szépenkérem ezt a finomságot nem lemenzázni, mert valószínűnek tartom, hogy fényévekkel előrébb lehet attól.
Én mindenféle zöldséget szeretek, bármilyen formában. A főzeléket is, ha nem rántással készül és nem áll meg benne a kanál:)
VálaszTörlésNagyon guszta lett a főzeléked, na a menzás a nyomába se érhetne. Amikor megláttam a képet, rögtön Nellire gondoltam, már nála eldöntöttem, hogy hamarosan én is főzök, na de most már nem bírom tovább. Most rögtön szeretném befalni.:))
VálaszTörlésPerta!
VálaszTörlésLátom beletrafáltam a konyhás nénik világába. Nem ártana neki egy háromnapos meeting, "mosoly" címmel...A főzelék retró volt és nagyon finom!
Belly!
Én is szerettem akkor is meg most is!
4Gyerek!
Sokat nem vesztettél, sőt...!
Trollanyu!
Nahát, az a "megáll benne a kanál", avval engem is ki lehetne üldözni a világból...:o)))
Gizi!
Ne halaszd sokáig, egy remek és nem is drága ebéd lesz belőle...
Imádom ezt a főzeléket! Nagyim valami csudafinoman készítette. A menzás a nyomába sem ért. Nekem is van ám ilyen kékszegélyes tányérom! :)
VálaszTörlésDe jóóóó!Te is megfőzted!:)A tálalás pedig nagyszerű Kriszti!:)Az Én gyerekeim sulijában is nagyon aranyosak voltak a konyhás nénik és ahova Én jártam ezer éve :) ott is.Volt mindig repeta!Ahogy olvastam az írásodat sok régi kedves emlék idéződött fel bennem!
VálaszTörlésJehudit!
VálaszTörlésA kék szegélyes tányér tényleg nagyon régi darabok. Nekem Zsolnay az összes. Ez még pluszban emel az értékén...
Nelli!
Meg bizony, azon nyomban. És ilyen jó ötlet volt, a gyerekek csak úgy lapátolták befelé...Nem gondoltam volna. Még egyszer köszi az ötletet!
Látom sokunkban feléledtek a régi emlékek! Én nagyon szeretem a finomfőzeléket, de ezzel egyedül vagyok a családban:) Azt hiszem készítek magamnak egy pici adagot. Megláttam nálad, és én is elkezdtem nosztalgiázni....
VálaszTörlésÉn a menzán szerettem ezeket az ételeket amiket felsoroltál,még a sárgaborsófőzeléket is, a paradicsomos káposztát is sülthús szelettel ami olyan vékony volt, mint egy hártya, mindig azon gondolkodtam, hogy tudják ennyire vékonyra szeletelni, sőt itthon van egy kedvenc kék csíkos tányérom, mostanság is abban szoktam a leveseket vagy főzelékeket enni, mindezt annak ellenére hogy a családomban istenien főztek az asszonyok, sőt az édesapám is, tehát volt összehasonlítási alapom.
VálaszTörlésA konyhás nénikkel is jó tapasztalataim voltak, kedvesek voltak és bőven mérték az adagokat, amiket szerettünk:-))))