~ JUHTÚRÓS SZTRAPACSKA ~

Gyerekkorom egyik meghatározó étele, a sztrapacska. A legkedveltebb fogásom, egyszerűen imádom. Legyen tikkasztó nyár, zord tél, vagy virágillatú tavasz, nekem holt mindegy, esszük bármikor. Szerencsére a családban többen is szeretik, főleg a lánykám. És ha mi ketten összedugjuk a fejünket vacsora ügyben, akkor abból biztos, hogy sztrapacska születik. Egyébként a legismertebb hagyományos szlovák étel, amiről azt tartják a szlovákok, hogy: reggelire remek, ebédre kitűnő, vacsorára pedig csodálatos. Nem vitatkozom velük, ez így van... A sztrapacska jelentését a szlovák strapaty (kócos, borzas) szóból származtatják. Tésztáját ugyanis általában vágódeszkáról, kés élével szaggatják a forrásban lévő vízbe – így az alakja szabálytalanabb, mintha galuskaszaggatón keresztül csobbant volna a vízbe. Tálaláskor a megpúpozott tányér sztrapacska, avagy krumplis galuska, leginkább egy kócos, borzas kobakhoz hasonlít. Az én kis borzasom, most kapott egy kis szalonna kockát is. Ha már lúd, legyen kövér...

Hozzávalók 4 személyre: 4 nagyobb burgonya, 1 tojás, 1 csapott kiskanál só, kb. 200-250 gr. liszt, 200 gr. füstölt szalonna, 300 gr. szlovák juhtúró, 250 gr. tehéntúró.

A burgonyákat meghámozzuk, majd sajtreszelőn lereszeljük. Hozzáadjuk a tojást, a sót és a lisztet. Keverjük ki, és ha galuskasűrűségű az állaga, akkor jó. A burgonya víztartalmától függően lehet még hozzá lisztet keverni, ha túl lágynak érezzük a tésztát. Egy nagy lábosban sós vizet forralunk, majd 2-3 adagban, vágódeszkáról egy késsel, a forró vízbe szaggatjuk a nagyobb galuskákat. Megvárjuk míg felforr, és a galuskák feljönnek a víz felszínére. Míg fő a galuska, addig a szalonnát apróra felkockázzuk és pirosra kisütjük a zsírjából. Leszűrjük. A kifőtt galuskákat szűrőkanállal a zsírra szedjük, és jól átkeverjük. Természetesen ha soknak találjuk a kisült zsír mennyiségét, akkor használjuk fel csak a felét. A galuskával teli serpenyőt visszatesszük a tűzre és alacsony hőfokon tartva, rámorzsoljuk a juhtúrót és kevergetve ráolvasztjuk. Tálaláskor rászórjuk a sült szalonnakockákat, a tehéntúrót és máris tálaljuk. Csak frissen az igazi! Van aki nem olvasztja rá a túrót, hanem csak egyszerűen rámorzsolja... Ahány ház, annyi szokás. Mi így szeretjük.